A Várba elég sok látnivaló miatt érdemes felmenni, melyek közt a legtöbb olyan, amit már gyerekkorunk óta jól ismerünk képről, könyvből, vasárnap délutáni sétáról és nagyszülőktől hallott anekdotákból. Szinte hihetetlen, de még ennek a különlegesen magas presztizsű városrésznek is vannak a Budapesten élők számára is felfedezésre váró zeg-zugai. Pontosabban hatalmas, informatív, tartalmas és élményterápiaként is értelmezhető helyszínei. Igaz, a föld alatt: a Sziklakórházban és a Kémmúzeumban néztünk körül a történelemben.

Nem játék, élmény

Ritkán viccelünk a magyar történelem különféle módon tragikus korszakaival, és ez jól is van így. A Terror Háza mára a kötelező iskolai látogatások között van már, amivel szintén könnyen egyet lehet érteni. A Holokauszt Emlékközpont sok külföldi egyetemistának is kuriózum az itt tartózkodás során, viszont egyikről sem mondható el, hogy a döbbenet mellett, mosolyt is csalnak a látogatók arcára.

Furcsa módon éppen egy a második világháború idejétől kórházként működő földalatti terem-hálózat múzeummá alakított változata képes erre. A kiállítás tematikája önmagában is pozitív érzéseket is kivált, hiszen a Vár alatt, a 2002-ig titkos Sziklakórházban folyamatos életmentés folyt. Tekintet nélkül arra, hogy szűkösek voltak a keretek, hogy magyar, német vagy később orosz katonák érkeztek ide: az ember itt sérültté, így segítetté vált. A harcok idején a sebektől, a hidegháború alatt paranoiától terhes levegőben mindig benne volt az emberi találékonyság, jó szándék és esendőség egyaránt. Nagy dolog, hogy ezt – legalább részben – képes visszaadni a kiállítás.

Horthynétól MadonnáigA Sziklakórház története elmesélve is izgalmas bárkinek, bő lére eresztett bemutatása pedig minden történész, orvos számára különleges szellemi csemege. Elsősorban mégsem emiatt érdemes ellátogatni ide, sokkal inkább azért, hogy a „kórtermeket” bejárva, a korabeli műszereket tanulmányozva, a viaszbábuk közelségét tapasztalva valamit átéljünk abból, ami itt, lent, mintegy párhuzamos valóságként zajlott. Ahogyan az évtizedek folyamán változott a helyzet odafent, úgy alkalmazkodott a kórház szép csendben, titokbana Vár alatt.

Láthatjuk a fejlődést is, és nem csak azért, mert kórház múzeummá alakítása során fentről érkező anyagok (például plakátok, újságcikkek) is lekerültek ide. Azért is, mert a folyamatos idegenvezetés során elmesélik nekünk, hogy mikortól alakították ki a gépházat, milyen szerkezetek kerültek le az esetleges sugárzásveszély elhárítására, vagy például, hogyan segített a kormányzóhelyettes, Horthy István özvegye az ápolásban. Sőt, kiderül az is, hogy az Evita forgatás során, melyik altatógép érintkezett Madonna szájával. Szóval: megszólalnak az erőteljesen a vizualitásra építő elemek, így gyakran a kiállításból történetté, sztoriból közös múlttá lényegülve át.

Csapatépítés kém fokozatonA Sziklakórház a múzeumok legtöbb jó tulajdonságával (csoportos-, családi kedvezmények, vezetett séták, kuriózumokkal – például: eredeti gázmaszk – ellátott shop) bír, ami kiegészül olyan lehetőségekkel, mint például a csapatépítő atomtámadás szimuláció. Abszurd, de garantáltan intenzív, és ez legalább olyan játék, amivel szerencsére nem történelmi esemény szimulációja valósul meg.

A Sziklakórházat egyenesen valamelyik kötelező olvasmány helyébe csúsztatnánk be.