WLB: Mit jelent számotokra Budapest? Egy hol jobban, hol kevésbé szép díszlet, háttér, vagy állandó ihletforrás és inspiráció?
Kárpáti György Mór: Nekem egyértelműen ihletforrás volt, mert egy parkban játszódik a filmem. Nagyon érdekel, hogyan alakulnak át a városi terek, erre a témára találtam ki egy sztorit.
Bálint Dani: Valamilyen szempontból díszlet, de amiről a filmem szól, az valamennyire általános budapesti probléma. Az elveszettség, az útkeresés általános dolog – nekem budapesti, de én mindig itt éltem. Nem egy tipikus városfilmet készítettünk, amit ábrázoltunk, az inkább „Magyarország ma”.
Kapronczai Erika:Budapest egy életérzés, ami nem épületekben, tényekben fogható meg, hanem sokkal inkább történetekben. Mi is így próbáltunk filmet csinálni.
Pluhár W. Attila: Én Budapestnek olyan helyein éltem és élek, amiből az én filmem készült – nem házakból és utcákból, hanem azokból az emberekből, akik itt élnek, például Angyalföldön, ahol forgattunk.
Szimler Bálint: Számomra semmiképpen sem díszlet. A koncepciónak is ez volt a lényege, hogy olyan történeteket mutassunk be, amelyek kifejezetten budapestiek és magyarok. Személy szerint nekem abszolút inspiráló a város is és ez a társadalom is, ami itt él.
Reisz Gábor: Ihletforrás, hát persze. Akkor lenne díszlet, ha nem laknék itt. Van valaki, akinek díszlet? Ez a legjobb ihlet a világon!
WLB: Van olyan meghatározott városrész, terület, környék vagy épület, ami inspirál, vagy ennél általánosabb dolgok, hangulatok ragadnak meg?
KGyM: Ahogy mondtam, a terek átalakulása érdekel. Éppen Berlinben voltam tavaly, amikor elkezdtünk ezzel a filmtervvel komolyabban foglalkozni, itt jött az ötlet, hogy legyen a főszereplő olyasvalaki, aki külföldről jön hosszú idő után haza. Ez aztán most egy nagyon aktuális jelenséghez is kapcsolható lett.
BD: Mi a XI. kerületben forgattunk, de ez nem annyira konkrét inspirációból fakadt, hanem technikai okai voltak. Úgy általában véve pedig a Budai hegyvidéket szeretem.
KE: A helyszín nagyon fontos, sokszor egy hely atmoszférája fog meg elsőre, s annak kapcsán kezdek el gondolkodni egy történeten. Ez fontos része az alkotói folyamatnak és kiindulópontként is tud szolgálni.
PWA: Engem a lepukkant környékek és emberek érdekelnek. Például a VII. kerületben az Almássy tér, Szövetség utca, Wesselényi utca környéke. Egy ideig laktam itt, ezért ismerem ezt a városrészt. És persze érdekes még a XIII. kerületben Angyalföldnek az a része, a Dózsa György út környékén, ahol a filmet felvettük.
SzB: Régen sokat mászkáltam a VII. kerületben, de az mostanra teljesen átalakult. Már nem olyan kihalt és lepukkant, mint régen, amikor csak elvétve volt egy-két kocsma, hanem nagy élet van és sok szórakozóhely települt oda. Amivel persze nincsen semmi gond, csak én inkább a régit szerettem. Úgyhogy helyhez már alapvetően nem kötődöm, inkább a társadalom maga fontos, és azok a konvenciók, amelyek szerint élünk.
RG: Nekem nagyon fontos a Margitsziget, a filmem is itt játszódik, nem véletlenül. De ezen kívül bármilyen BKV-járat a legnagyszerűbb ihletforrás!
WLB: Támogató, pozitív hozzáállást tanúsított a város a projekttel kapcsolatban, vagy inkább ellenállásba ütköztetek? Milyen ma ifjú hazai filmeseknek Budapesten alkotni?
KGyM: Mi kértünk és kaptunk engedélyt a park használatára, de én drágálltam a bérleti díjat. Támogathattak volna bennünket valamivel alacsonyabb díjszabással.
BD: Nekünk nem volt semmilyen problémánk, de igaz, hogy nagy igényeink sem voltak. Vállra vettük a kamerát és mentünk.
KE: Szerencsére mindenki nagyon nyitott volt, akivel találkoztunk a munka során. Mi tipikus éjszakai helyekre mentünk, a film egy része például egy romkocsmában játszódik. Jártunk a Sufnibanés a Corvintetőn is, de mindenki nagyon nyitottan és kedvesen fogadott.
PWA: Van a filmemben egy jelenet, amikor egy kisfiú teli torokból üvölt a kamerába. Éjszaka vettük fel ezt a jelenetet az utcán, a kocsma bejáratánál. A lakók csak egy nappal később érdeklődtek, hogy mi volt ez, és lehet-e számítani rá a következő éjszaka is, mert egy kicsit azért hangos volt. Az egyik szereplőnk viszont a kocsma pultosa volt. Ha rendőrautó ment el a forgatás mellett, csak csodálkozva néztek, de nem történt semmi, mindent meg lehetett beszélni velük, úgyhogy semmilyen akadály nem gördült elénk.
SzB: Általában el lehet mondani, hogy voltak nehézségek, de nekem éppen semmi bonyodalom nem akasztotta meg a munkámat. A BKV-val voltak kezdetben problémák, de azok is hamar megoldódtak.
RG: Mi elég gerilla módon akartuk megcsinálni a filmünket, a lehető legkisebb befolyás alatt. Persze itthon már abból biztosan lesz kisebb konfrontáció valakivel, hogy leteszed valahova a kamerát. Ugyanakkor én még sose forgattam úgy, hogy akár egyetlen rendőrautó is megállt volna mellettünk.
