Pesten igazi kínait enni
Wang mester 20 éve jött Magyarországra, magával hozva a kínai kultúrát, annak minden izgalmas és néha meghökkentő ízével és alapanyagaival. Nála valóban kínai a kínai. Ezúttal pedig nem csak az éhség hajtott minket a mesterhez, születésnapra voltunk hivatalosak, pontosabban kettős születésnapra. Wang Gizella úti étterme ugyanis 3 éve várja a kísérletezőket, a Lucullus gasztronómiai egyesület pedig 9 éves fennállását ünnepelte, akiknek a története szintén Wanggal kezdődött. Sőt, a vendég szerepkör mellé még „tesztnyulak” is lehettünk, hiszen a mester új ételekkel rukkolt elő, amire természetesen mi is kíváncsiak voltunk. Jelentjük, mindegyik újonc átment a vizsgán. Lássuk, ti melyiket kóstolnátok meg?
Piros libaleves
Igazi tradicionális többfogásos ebédet varázsolnak elénk a pincérek. Van olyan étel, aminek még neve sincs, így kezdetben a kínai pincérnőt kérdezzük, mi van pontosan a tálban. Ne ijedjünk meg, ha ilyen kérdésekre olykor furcsa választ választ kapunk, egy autentikus helyről van szó, a magyar pedig mint tudjuk, nehéz nyelv. Így mikor az első ételnél a „milyen leves ez?” kérdésünkre azt a választ kapjuk, hogy „piros liba, kettő”, kicsit értetlenkedve nézünk, végül az első adandó alkalommal magyar nyelvű segítséget kérünk. Kiderül, hogy sertés oldalas jégcsapretek-levest kanalazunk. Fordítással is próbálkozhatunk, de lehet, hogy teljesen felesleges.Répa, malacfül és csirkeláb
Van akik szerint a kínaiak mindent megesznek, aminek négy lába van, kivéve az asztalt; mindent megesznek, ami repül, kivéve a repülő, és mindent, ami úszik, kivéve a tengeralattjárót. És valljuk be őszintén, van is ebben valami. A kínaiaknál semmi sem vész kárba. Ez már az előételeknél kiderül. Van itt savanyított zöldség malacfüllel és csirkelábbal, ami bármennyire is bizarrul hangzik, sokaknak első kóstolásra kedvencévé vált. Kapunk még gőzölt húsos táskákat szezámolajos-szójaszószos mártással, étvágygerjesztő zellersalátát, fekete fafül gombasalátát és “ko shui fei pian”-t (ökörszív, nyelv, belsőségek).Kézzel nyújtva, bárddal szeletelve
A főételek dömpingjére lélekben még fel sem készültünk, máris sorban érkeznek az újdonságok: egy ötkincs-csülkös kondér „a nagypapa átértelmezett kedvence”, a Ge-shan csirke módjára készült sült rákok és a thai-paprikás csirkecomb-darabkák. Persze mellette ott vannak a régi kedvencek is: az ökörszív és pacal kombó, a zölhagymás kacsa és a yo cai zöldség, a házi tofu-sertés variáció, a szezámmagos gombóc, valamint az isteni pirított, házi tészta. Ez utóbbiba még inkább beleszerelmesedhet az ember, miután a tésztakészítés rejtelmeibe is beavatnak Wangék. Igazi házi tészta, kézzel vékonyra nyújtva, szigorúan bárddal felszelve, vagy követhetetlen kézmozdulatokkal csavarva. Közben tésztatörténeti előadást is kapunk, hiszen ezt a fantasztikus ételt - amit édesen vagy sósan egyaránt imádunk –, bizony a kínaiaknak köszönhetjük. Az ember maga is kedvet kap, hogy nekiálljon dagasztani, nyújtani, szeletelni.
De ha mégsem, Wang mesternél garantáltan jót kapunk, frissen készítve, köretként, vagy akár főételként is. Egy biztos, éhesek Wang-nál nem maradunk!
