Az urbanlegends.hu, a Szeretlek Magyarország Médiacsoport és a Színes Város Csoport összefogott, hogy három ismert budapesti legenda közül egyet felpingáljanak a budapesti Mika Tivadar Ház tűzfalára. Hogy melyiket, azt szavazással lehet eldönteni.
Tesla és magyar barátja, Szigeti
A világhírű feltaláló, Nikola Tesla magyar barátjával, Szigeti Antallal közös városligeti sétája során fedezte fel a váltóáramú motor alapjait. A fiatalon sokat betegeskedő Tesla számára magyar barátja és kollégája, Szigeti Antal találta ki, hogy rendszeres mozgással az egészsége is rendbe jöhet. Egy alkalommal egészen a Városligetig sétáltak, ahol - Tesla saját, sci-fibe illő elmesélése szerint - egy Goethe-idézet szavalása közben bevillant neki egy működési rajz, amit aztán egy pálcával gyorsan le is rajzolt a homokba.
A tervet készítette: Flohr ZsuzsiRejtő pincére
Rejtő Jenő névtelen pincérének a városi legenda szerint a szerzőzseni kéziratokkal fizetett a Japánkávéházban. A pincér pedig ezt követően azonnal rohant pénzéért a szemközti kiadóba, ahol már türelmetlenül várták a folytatást. A történet ugyan Thuróczy Gergely Rejtő-szakértő szerint nemcsak a kortársak visszaemlékezéseinek, hanem az író írásaihoz való viszonyának is ellentmond. Egyrészt Rejtő kiadója nem valószínű, hogy sokat bajlódott volna az oldalankénti fizetéssel, másrészt Rejtő sosem írta készre műveit. Rejtő hosszú és dühödt levelekben tiltakozott, ha többszörösen átírt anyagából a kiadó húzott valamit. Szerinte e legenda esetében inkább egy vándoranekdota Rejtőre címkézéséről lehet szó. Ha a neten rákeresünk a „kézirattal fizetett” kifejezésre, láthatjuk, hogy például Sarkadi Imréről is meséltek hasonlókat. A legenda tehát minden bizonnyal kitaláció, de a történet olyannyira ismert és népszerű, hogy a “mesebeli” pincér is megérdemelne egy emléket.
A tervet készítette: Tóth BalázsFüttyös GyuriFüttyös Gyurit fél Budapest ismerte, de senki nem tudott róla semmit pontosan, emléke megmaradt viszont Gothár Péter Ajándék ez a nap című filmjében és KovátsKriszta egy dalában: “Egy legenda járja Budát és Pestet, / Egy kósza legenda járja, / Egy férfiről, aki nagyokat lépve / A pesti utcákat járja. / Mérnök volt és légnyomást kapott, / legalábbis így szól a fáma, / Negyvenötben, vagy ötvenhatban, / És azóta az utcákat járja. Csak olyankor látjuk megállni őt, / Ha leszólít: Adj egy kettest! / Messziről látni, ha közeledik, / És a kabátja szárnya repked. / A Keletinél jár, a Nyugatinál jár, / A sapkája persze svájci, / És veri a falat, ahogy őt is verte / Az Isten is meg más is. Őőő a Gyuri, a Gyuri, a Füttyös Gyuri, / aki fütyül a történelemre, / De naponta újabb hírekkel teli / Napilapokkal csap a fenekekre”.
Mint az a különböző sajtóorgánumok nyomozásaiból kiderült: Gyuri polgári neve Szabó György volt, tizenegyedik kerületi gyerekkori játszótársai szerint pedig nem mérnök volt, hanem autófényező. 1956-ban légnyomást kapott egy orosz lövéstől (más források egy haláleset okozta sokkról beszéltek), ezután anyja gondozta, akivel a hatvanas évek elején Budáról Pestre költözött. Ekkor már mindenki ismerte a városban: a járókelőktől egy forintot kért (mások szerint kettőt), és Esti Hírlapjával (egykori játszótársai szerint sportújságjával) rácsapott minden arra járó nő fenekére. A kilencvenes évek közepén tűnt el a városból, egyesek szerint meghalt a Keletinél, mások szerint vidékre költözött.
