Mi ez a Budapest film? Honnan jött az ötlet?
Reisz Gábor: Egy tavalyi nyári estén, amikor egyértelmű volt, hogy a filmfinanszírozási rendszer bedől, egy hetedik kerületi kerthelyiségben sörözgettem két osztálytársammal. Azon agyaltunk, hogy mit lehet tenni, ebben a helyzetben, amikor egyértelművé vált, hogy jó ideig nem lesz egy forint se diplomafilmre, vagy bármilyen filmre. Ekkor jött az ötlet, hogy találjunk egy olyan utat, ahol együtt mégis meg tudunk mutatkozni felkiáltójelszerűen a háttértámogatás nélküli filmiparba belediplomázott filmműs osztály. Kellően be voltunk rezelve ahhoz, hogy a minden áron megmutassuk, hogy mi igenis, filmeket akarunk készíteni. A sketch az azért ideális műfaj ennek, mert kisfilmek nagyjátékfilm szintű összessége, és itthon ez, a nagyjátékfilm az a műfaj, amivel itthon úgy lehet bemutatkozni, hogy az aláhúzza maga után a rendező nevét. Azt gondoltuk ez egy köztes átmenet lehet ebben a helyzetben. Azóta persze rengeteg minden történt. Eltelt egy év, van újra finanszírozás, van lehetőség arra, hogy lediplomázzunk, és idén nyáron elkészül a projekt.
Szimler Bálint: Alapvetően nem úgy indult a film, hogy most akkor megmutatjuk, hogy nem kaptunk pénzt, de mi akkor is csinálunk egyet. Abból a fiatalos lelkesedésünkből kezdtük inkább, hogy a pénztelenséget kreatív energiává fordítsuk. Egy érettebb filmes, aki több nagyjátékfilmen van túl, nehezebben reagál egy ilyen helyzetre. Remélhetőleg öt év alatt tanultunk már annyit, hogy a pénztelenség, ne amatőrséget jelentsen a vásznon. Enyedi Ildikó fogja az összekötőket csinálni az etapok közé, ami biztos erősen meg fogja határozni a film karakterét.
Erre a filmre, az új finanszírozási rendszerben kaptatok támogatást?
R.G.:
Nem, de nem is kértünk. Igazából az volt a fejünkben, hogyha már így kezdtük el az egészet, akkor nem biztos, hogy meg kéne változtatni az egésznek az ideológiáját. Az elképzelhető, hogy az utómunkára, hogy moziban is bemutatható legyen a film, pályázunk.Meséljetek a koncepcióról!
R.G.:
Tavaly Berkes Julival (a produkció producere) voltunk Dániában egy filmkurzuson, ahol kiderült számunkra, hogy a dogma film egyáltalán nem múlandó dolog. Azon alapszik, hogy van egy költségvetés, amire alapozva kitalálnak egy szabály-, kritériumrendszert. Azt gondoltuk, hogy a mi teljesen minimális költségvetésünket is be lehetne foglalni egy ilyen rendszerbe és ennek alapján létrejöhetne a film. Rengeteg produkció készül így külföldön, Németországban, Dániában. Mi tizenhat dogmát írtunk össze. Az egyik legmeghatározóbb az, hogy budapesti külső helyszínek vannak, ahol a várost végre úgy akarjuk megjeleníteni, amilyen valójában. Nem egy díszlet, hanem olyan közeg, amilyennek mi látjuk, amilyenben mi élünk. Jó néhány hazai film készült, ami Budapesten játszódik, de olyan benne a város, mint egy háttér. Se a hangulata, se a földrajzi pontjai nem relevánsak, nincsenek összhangban a valósággal.
A földrajzi szempontot úgy érted, hogyha az Astoriáról átsétálok a Deákra ne legyen közben egy snitt, amikor elsasszézok a Bazilika előtt?
R.G.:
Pontosan! Erre volt egy nagyon alkalomhoz illő példa a Kaméleonban, amin én is felhúztam magam. Van benne egy olyan jelenet, amiben olyan helyen áll meg egy BVK busz, ahol soha nem volt megálló. Másnap a Titanic Fesztivál igazgatójával, Horváth Gyurival volt óránk és ő is pont erről beszélt. Igen, minket budapestieket zavar, ha máshogy próbálják tálalni nekünk azt a várost, amiben élünk
Sz.B.:
Abban a filmben volt egy másik teljesen létidegen vonal. A Gozsdu udvar volt a lakókörnyezet. Teljesen kamu volt az egész. A magyarok az amerikai filmeket próbálják lekoppintani. Az amerikai film egy bizonyos elrugaszkodott valóság. De van ’mihez képest’. A magyarok meg azt próbálják lekoppintani, ami az amerikai valósághoz képest elrugaszkodott valóság. Ettől keletkezik egy teljesen felborult helyzet. Fogalmad sincs, hogy ez mi, hol van, kik ezek az emberek, életemben nem láttam ilyeneket, nem ismerem a személyiségüket, a hátterüket. Tulajdonképpen erre reagálás volt a Budapest film koncepciójának az egyik alapeleme. Hogy tudjon a néző azonosulni a vásznon lévő karakterekkel. Ez, a szerintünk nagyon fontos tényező a magyar filmek nagy részéből hiányzik, nem foglalkoznak ezzel. Azt gondolom, hogy Pállfyék generációja már sokkal hitelesebben mutatta be az embereket, helyzeteket, de még így is sokkal filmesebb generáció a miénknél. De még ők sem azzal foglalkoznak ami itt van, a jelenünkben. Amiben a mi generációnk újat tud hozni az talán pont ezEzt a kollektív aha-effektust a saját szubkultúrátokra értitek?
Sz. B.:
Nem kell szubkultúrára szűkíteni. Inkább témaválasztásában, karaktereiben, viszonyrendszerében lesz életszagú, felismerhető film. De ez nem redukálódik a mi közegünkre, kultúránkra. Pont ez most egyébként az egyik problémánk, hogy nyolcan vagyunk rendezők, a csapatnak legalább a fele él aktívan Budapest éjszakai életében, mégsincs olyan film, ami éppen erről szólna..
Hány film fog születni?
R.G.:
Ezt még nem tudjuk pontosan. Alapvetően nyolc tagja van az osztálynak. Most egy hónapon belül le fog forogni két-három film, emellett régebben elkészült még három. Jó lenne, ha mind a nyolc elkészülne.
Sz.B.:
Kell egy határidőt találni. Most a május végét lőttük be. Vége lett az iskolának, vége lett a közös munkának, mindenki ezerfelé van, muszáj ezen a nyáron bemutatni a filmet.Hol fogjátok bemutatni?
R.G.:
Ebben még nincs egyetértés. Én legszívesebben különböző szabadtéri budapesti helyszíneken, parkokban vetíteném. Nagyon szeretnénk minden bemutatóját, pestit, vidékit, meg tudjuk valahogy úgy tervezni, hogy ez a film ne azt az utat járja be, amit egy magyar művész film nagy átlagban bejár. Van két hete a mozikban, amikor két-háromszázan meg is nézik. Ehelyett a hagyományos felállás helyett, valamilyen alternatív, kreatív módszerrel mozinézésre bírnánk a lakosságot.Milyen filmhelyszínek vannak eddig?
R.G.:
Az enyém az a Margitszigeten játszódik 90%-ban. Személyes kötődésem van a szigethez. Vízilabdáztam 13 évet, ennek a jelentős részét ott töltöttem. Rengeteget jártam ki futni. Kézenfekvő volt a választás. A filmem legnagyobb része éjszaka játszódik. Abszolút fikciós történet. Magát, a sztorit nem mondanám el. Utólag visszanézve, a történet egyáltalán nem személyes, csak a helyszín.
Bálint, te is beszélhetnél a sajátodról!
R.G.:
Ez engem is érdekelne!
Sz.B.:
Én vagyok az egyike azoknak, akik nagyon le vannak maradva a projektben. Még nem vagyok abban a stádiumban, hogy beszéljek róla. Tudnék, de még nem akarok.Milyen helyszínek vannak még?
R.G.:
Amiket eddig tudok, az Ferihegy, Deák tér, Fiumei út, Keleti Pályaudvar. Úgy néz ki, azért lesz egy éjszakai, vigalmi negyedben játszódó. Sajnos a BKV nagyon rugalmatlanul áll a forgatásunkhoz. Olyan pénzeket kérnek el, mintha velünk akarnák korrigálni a költségvetési hiányukat.Szupervízionáljátok nekem a Budapest film jövőjét!
Sz.B.:
A legjobb alternatíva az lenne, ha valamilyen filmforgalmazó cég megvásárolná ,és menne a mozikban egy darabig. Jó lenne, ha nem egy egyalkalmas, Toldi mozis, bulis vetítésnél ragadna meg, hanem játszanák országszerte. Ez a legjobb, ami történhet vele.Fel fogjátok tölteni valamilyen video megosztó oldalra?
R.G:
Egy idő után mindenképpen.Bálint, te nem tetted fel az Itt vagyok-ot…
Sz.B.:
Még.
