We Love Budapest: Hogy kerültél kapcsolatba a norvég produkcióval?
Boros Panna: A Magyar Turizmus Zrt. keresett fel, hogy szeretne együtt dolgozni velem, mert nagyon jó visszhangja volt egy korábbi munkámnak. Az a forgatás egyébként egy amerikai sorozat volt: gyerekeknek készülő turisztikai műsor. Majd felhívott a norvég stáb, hogy találkozzunk.
WLB: Egyből téged választottak ki?
B.P.:
Igen, vagyis minket: engem hasamban a kisbabámmal, illetve az asszisztensemet, akit éppen a helyzet miatt akartam magammal vinni.
WLB:
Mit vállal az ember, amikor egy egész külföldi stábért felelős?
B.P.:
Tulajdonképpen te leszel az, aki a legközvetlenebb módon arcot adsz az országnak. Téged fognak emlegetni, ha jól sikerül valami, és persze főleg akkor, ha valami nem úgy sül el, ahogy azt szerették volna.
WLB:
Miről szól a Mesterek mestere című norvég sorozat?
B.P.:
A műsor a Játék határok nélkül vetélkedőhöz hasonlít. Profi sportolók versenyeznek egymással, mindig kiesik valaki és végül lesz egy győztes. Rendkívül lényeges a helyszín, mert azt is úgy akarják bemutatni, hogy hiteles legyen, izgalmas, és csábító a nézőknek.
WLB:
Miért pont Magyarország, miért éppen a Balaton-felvidék?
B.P.:
Magyarország még mindig egzotikusan és jól csengő név. A Balaton mellett pedig biztosan azután tették le voksukat, hogy bejártak pár tájegységet. Egyébként abszolút nyugati oldalunkat mutattuk.
WLB:
Ez mit jelent?
B.P.:
Megismerhettek például egy olyan külföldit, aki magyarabb, mint bármelyik magyar. Caspar Killer Svájcból költözött ide, de úgy beszél magyarul, és annyira szereti ezt az országot (nem mellesleg három nyelven képes erre), hogy hihetetlen. Ennél jobb reklám nincs is.
WLB:
Hogyan emlékszel vissza a nehézségekre?
B.P.:
Aki a szakmában dolgozik tudja, hogy gyártásvezetőként nem szabad meglepődni semmin. A Turizmus Zrt. neve azért jól cseng, ami sok kapuhoz adott kulcsot a kezembe, illetve nagyon kedves helyi emberekkel találkoztunk.
WLB:
Mondj egy-két példát!
B.P.:
Megoldani, hogy laza öt órára ne jöjjön senki a keszthelyi Festetics Kastély kertjébe. Vagy kell szerezni pár hektoliter vizet, olcsón, gyorsan, azonnal. Olyan is volt, hogy lekaszáltattuk a gazt, ugyanis az akkor még nem nőtt ki, amikor kinézték a helyet.
WLB:
Úgy tudom svéd csapat is érkezett a norvég mellett…
B.P.:
A műsor egy belga licenszen alapul, és a svéd, illetve norvég tv-ben is fut. Mily furcsa, bár büszkén mondják, hogy semmi közük egymáshoz, de meg tudtak abban állapodni, hogy egyszerre jönnek, együtt készítik el a műsoraikat. Így osztoznak a költségeken.
WLB:
Hányan voltak összesen?
B.P.:
Rengetegen; száz fő biztosan, csak a technika harminc embert igényelt.
WLB:
Milyen lett a végeredmény?
B.P.:
Én is a konferencia előtt pár nappal fogom látni először! Azt tudom, hogy van egy nagyon nívós díj, ahol a közszolgálati-, illetve legnagyobb nézettséggel bíró kategóriában is taroltak.
WLB:
Szerinted mi az oka ennek?
B.P.:
Egyrészt az, hogy élsportolók vettek részt benne. A másik, hogy a városnézős- és a reality részek is izgalmasak voltak. Követték a versenyen kívüli életüket is, de semmi Big Brother szindróma..
WLB:
Az hallatszik rajtad, hogy alapvetően pozitív élmény volt a közös munka. Mégis mi az, ami bosszantott vagy megnehezítette a dolgodat? Főleg rendszerszintű dolgokra gondolok.
B.P.:
Ez az egész akkor működik igazán jól, ha én egy turisztikai- és filmes szakember is vagyok egyszerre. Mondok egy példát: ha tudom, hogy melyik a legautentikusabb várrom, akkor egyből odaviszem őket.
WLB:
Ilyen 2 in 1 ember viszonylag kevés van. Gyakorlatban hogyan lehetne ezt megoldani?
B.P.:
Például úgy, ha a Magyar Turizmus Zrt.-nél lenne egy filmes szakember (vagy inkább több is), aki ezeknek a külföldi produkcióknak a szervezésében segítené a gyártókat. Fontos lenne a kiközvetítés egységesítése is a produkciós irodák felé. Profi, átlátható, pályázat útján megkapható munkák kellenének. A kulcsszavak: kevesebb bürokrácia, szakmaibb hozzáállás.
WLB:
Mi pontosan a „New Angle
Team”?
B.P.:
Hárman vagyunk: Kabarcz Zsófia, rendező-fotós; Horváth Kata, forgatókönyvíró-producer; és én mint szerkesztő-producer. Azt hivatott vállalni ez az „új nézőpont” hogy, ha már kép és, ha már mozgó, akkor közvetítsen is valami értéket.
WLB:
Például?
B.P.:
A Rock a rasszizmus ellen kampány, amelyben celebeket vetkőztettünk le egy fotósorazat erejéig. Vagy a Deko Tv-n futó műsor, amelyben rászoruló gyerekek szobáit újítottuk fel. A Baltazár Színházzal is csináltunk az HBO-nak egy sorozatot, ami az utolsó Filmszemlén a legjobb rendezés díjat kapta. Profi zenészekkel is írattunk már gyerekdalokat, és ezekhez rendeltünk egy civil szervezetet, amit bemutattak.
WLB:
Mire számíthatunk tőletek a konferencián?
B.P.:
Be fogom mutatni pár szóban és annál több mozgóképpel a két külföldi produkciót, amiben részvettem! A Mesterek mesteréről a héten kapom meg a DVD-t, de a konferenciára mindenképpen vágok belőle egy izgalmas epizódot!
