Ügyesen adagolt marketing, a magyar „rapperek” és slammerek” üdvözlése, vagy a szabadságharc eszméinek újrahangosítása tette a Pilvakert ennyire menővé? Talán mindez együtt, a két órás versenyen viszont már csak az számított: ki hogyan vakerál.A jó a rossz és a vakerA slam poetry kicsit vers, kevésbé rap, és még kevésbé színház; de mindegyik műfajból van benne egy adag. Mitől jó egy „slammer”? Attól, ha három perc alatt megváltoztatja a világot. Legalább annyira, hogy a hallgatóság fejében megmoccanjon valami, ami aztán átveszi a szavai által keltett lüktetés ritmusát és teremt valamit, ami addig nem létezett. Mitől rossz? Ha öncélú, unalmas és elavult.
A Pilvaker Ganxsta Zoli verses megnyitója után a slam poetry kilencfős döntőjével indult. Jól. Így is folytatódott a zsűri és a közönség pedig maximum azt bánhatta, hogy miért nem jutott eszébe valakinek, hogy a rapper Sub Bass Szabi és zsűri soraiban helyet kapó Horváth Gergely, mr2 Petőfi Rádiós műsorvezető szerepcseréje nem biztos, hogy jó húzás.
Kautzky Armand vendégszereplése annál inkább az volt! A „slammereknél” és a második részben fellépő rappereknél is jobban sikerült ugyanis, a zsűritagokkal közös számmal megvalósítani azt, hogy múlt és jelen a szöveg szinten is összecsengjen.
A szünet utáni rap mérkőzés kisebbet durrant, mint a kortárs verselők show-ja. Annak ellenére, hogy főként a rap zene rajongói válnak slam poetry kedvelővé, és nem fordítva, és az is valószínű, hogy a dallamosítás általában csak pozitív irányba mozdítja a produkciók közönségvisszhangját. A baj az volt, hogy nem lehetett jól érteni a szövegeket. Szavak nélkül viszont egy vaker, főleg, ha Pilva… nem az igazi.Főszerepben a frankA versenyzőknek nem volt nehéz dolguk a témával kapcsolatban, hiszen mindkét műfajt alapvetően a forradalmi indulatok, a kritikai hangvétel és a közéleti témák iránti fogékonyság jellemzik. Így ’48 inkább volt apropó a versenyre, mint kihívás a szövegírók számára. Az előadók öröme az ürömben valószínűleg éppen az aktuálpolitikai helyzet, amelynek direkt kritikát azonban a 12 pontban kiírt versenyszabályzat tiltotta. Szerencsére hiába, így legalábbis bizonyos mértékig aktuálisra sikerült az új ruhába öltöztetett forradalmi verselés.
Bár a lelkes közönség tagjai egyelőre maximum a diákhitelig jutottak, a szinte már elcsépelt frank, deviza, kamat szavak hallható sikert arattak.
Ki a nyerő?A zsűri azt pontozta, ami a műfaj sajátja: a bátorságot. Azt, aki a jelenlévő tizenéveseknek is tükröt tartott azzal: „hogy egyre jobban kifacsar, hogy túl régóta vagy fiatal.” És azt, aki a 19. század Magyarországának Nagy embereit ünnepelte, a nagymagyar emberek helyett kimondva, hogy van olyan, hogy „nem like-olod a hazádat”. Meg azt is, aki látja az ünneptől az erdőt, azaz az „osztrák pia piárját” március 15. mögött (előtt?).
A győztes neveknél talán fontosabb, hogy mire is szavaz a magyar; ha rapper vagy, ha fiatal: dühös kritikára, eredeti gondolatra vagy aktuálra írt nosztalgiára? Mi legyen ma ’48? „Itt az idő: make some noise!”
