Számtalan országot látott és nem ismer határokat ha utazásról van szó amint lehetősége adódik megy neki a nagyvilágnak. Györgyöt budapesti fotósorozatairól kérdeztük, s hogy mit szeret legszívesebben megörökíteni a magyar fővárosban, ha éppen nem örök szerelmét, Indiát járja.
Hogyan kerültél a fényképezőgép közelébe?Eredetileg közgazdaságtant tanultam, de nagyon keveset dolgoztam ebben a szakmában, hiszen hamar rájöttem: nem bírom az egyhelyben ülést. Így felvállalva ennek minden hátrányát, s az anyagi bizonytalanságot, elkezdtem mással foglalkozni. Először tolmácsolgattam külföldieknek, később 4 évig egy bolthálózatnak vásároltam árut jórészt Ázsiában néha Afrikában és Dél- Amerikában. Szerettem azt az időszakot - volt hogy 10 nap alatt jártam buddhista,hindu, muszlim és keresztény országban. Az országok eltérő kultúrája mentalitása , ízei nagyon nagy hatással voltak rám. Sokat fotóztam már ekkor is és ez alapozta meg a "fotó-archívumomat".
Hazatérve már nem találtam meg a helyemet a tolmácsok közt ,
így elhatároztam,megpróbálok a képeimből élni mivel korábban nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam. Ez olyan 1995 körül volt, és nem mondom, hogy rosszul mentek a dolog, mert az emberek szeretik a képeimet, és ez alatt a 16 év alatt gyakorlatilag majdnem minden magyar újságban megjelentem. Sajnos a digitális korral jóval nehezebb lett a szakma. A lapok egyre többet spórolnak a képeken, valamiféle „igénytelenség” jelent meg, nem szeretnek költeni a képekre.Melyek a legismertebb budapesti fotóid?Nagyon szeretem Budapestet. Pécsett születtem de már egyetemre is ide jártam. Sokfelé laktam Budán és Pesten de most már 8 éve a Bem térnél ami egy nagyon barátságos környék. A Nagyié volt a lakás , előtte csak albérleteim voltak. Azért is szeretek itt lakni mert nagyon jó a tömegközlekedés - ez nekem nagyon fontos:nemhogy autóm még jogsim sincs. Sokat fotózok Budapesten sőt évekig fotóztam a budapesti fürdőket, éjjel-nappal, minden évszakban. Ez egy nagyon érdekes anyag lett - a fürdők honlapjain, a sajtóban mind a mai napig vissza-visszaköszönnek ezek a képek. Emellett budapesti piacokat, hidakat is fényképeztem például, meg hát magamnak is fotózom Budapestet.Mit fotózol a magadnak?Tűzijátékot, a Szigetet, vagy akár ha valamely ismerősöm gyerekét elviszem az Állatkertbe akkor azt. Sajnos mostanában annyi munkám van (aminek persze örülök is), hogy alig marad olyan téma, amelyet hobbiból fotóznék. Mondjuk, pont most tervezem, hogy elindulok a Fotómarathonon -- izgalmasan hangzik.Hol lehetni látni a munkáidat?A nyár elején Moszkvában volti egy kiállításom a budapesti fürdőkről, meg magáról Budapestről.
Nemrég egy bölcsőde megnyitóján voltak kint képeim. Kávézókban , irodákban és sok lakásban láthatóak munkáim. Egy albumom jelent meg Baliról, de Indiáról is nagyon jó kis könyvet tudnék megjelentetni , ha a kiadók nem szabnának anyagi feltételeket már a legelején.
Számtalan kiállítást vittem külföldre, próbálok a kinti piacokon is megjelenni a magyar és máshol készült képeimmel.Mi a kedvenc anyagod, képed?Van egy „Kirakat” nevű kiállításom, amit nagyon szeretek, azt hiszem bárhol megállná a helyét a világban. Képeim közül egy közel 20 éve készült indiai portré a kedvencem amit Bodhgayában fotóztam. A budapestiek közül a legjobban talán egy a Lukács fürdőben, felülről készült képemet szeretem – a tetőteraszról fotóztam ahogy mindenki más úszópozícióban halad előre. Én is kíváncsi lennék, hogyan néz ki a lábtempóm felülről.Hova utazol legközelebb, mik a terveid? Mikor ez az interjú felkerül az internetre Hollandiában leszek pár napig. Nemrég jártam ott de úgy alakult , hogy megint elrepülök Eindhovenbe. Ebből ki is derül , hogy fapadossal repülök - annak minden előnyével (jó ár ha jókor veszed) és hátrányával (távoli reptér , néha nagyon korai indulás) együtt. Terveim vannak bőven de hogy mi jön össze az sok mindentől függ.
- Kedvenc könyv: Gabriel García Márquez: Száz év magány
- Kedvenc film: Dogville
- Kedvenc festő: Botero és Frida Kahlo
- Kedvenc budapesti helyszín: Bambi presszó, Lukács Fürdő
- Kedvenc zene: délszláv zenék
