Enyedi Ildikó legutóbbi filmje, a Testről és lélekről hatalmas sikere után – a film az Arany Medve-díj elnyerése után az Oscar-jelölésig jutott – a rendező egy régóta dédelgetett tervébe vágott bele, Füst Milán A feleségem története című, 1942-ben megjelent regényének megfilmesítésébe.
A holland hajóskapitány „naplóbejegyzéseiből” álló regény a szerelem, a féltékenység és egy kapcsolat legszebb pillanatait és poklait mutatja be, a Bolygó hollandi legendájának különös újraírásaként. Enyedi Ildikó elmondása szerint azért is nagyon izgalmas a regény, mert az egész az irodalom, az elmondható történet határain mozog, olyan emberi alaptörténetet, érzéseket mond el, amelyek pályája során mindig is intenzíven érdekelték rendezőként is. A regényben a szerelmi szál mellett/körül az 1001 éjszaka sokszínű varázslatos világát is megidéző, labirintusszerű élet is ott kavarog, a cél az, hogy ez úgy jelenjen meg a filmben is, ahogy a regényben érzékeljük.
A hajóskapitányt alakító férfi főszereplő Gijs Naber nem először fordul meg Budapesten, sőt magyar filmben is játszott már: Enyedi Ildikó tanítványának, Csoma Sándornak a Casting című diplomafilmjében játszotta a magyar és román lányokat futtató és beszervező pornóst. Störr kapitány karaktere is azonnal megfogta, a kétségek között vergődő férfit leginkább egy ketrecben küzdő és vergődő tigrishez tudná hasonlítani.
A női főszereplőt, Lizzyt, Störr francia feleségét alakító Léa Seydoux régi vágya vált valóra azáltal, hogy Enyedivel dolgozhat – ahogy mondta, régóta szerette volna megismerni őt. Bár Füst Milán regénye az 50-es években hihetetlenül népszerű volt Franciaországban, a történettel ő is csak most találkozott először, de azonnal magával ragadta a látszólagos egyszerűsége mögött megbújó komplexitása. Louis Garrel, a Dedin úrt alakító francia színész álomszerűnek titulálta az egész történetet, a karaktereket és magát a forgatást is.
Az operatőr Rév Marcell mondta el, hogy a felvételeket nem digitálisan készítik, hanem valódi filmre veszik. E mögött az a megfontolás is állt, hogy amikor a történet játszódik – a két világháború között –, abból a korból a fennmaradt emlékeink egy jelentős része éppen filmen őrződött meg.
Az itthon forgatott jelenetek egy részét a Filmalap MAFILM Igazgatóság fóti stúdiójában veszik fel, míg Budapest utcái Párizst „játsszák”. A nagy költségvetésű, korhű díszletezésű magyar-francia-olasz-német koprodukcióban készülő – a Filmalap által is támogatott film – 2020-ban kerül majd a mozikba.
