Adott egy család, akik már generációk óta kereskedelemmel, vendéglátással foglalkoznak, illetve adott egy történelmi jelentősséggel bíró budai épület, mely hosszú idők óta szomorúan és kihasználatlanul állt a Rózsadomb lábánál. A két tényező találozott, és 2019-re megszületett a Haris Park, mely minden belemagyarázás nélkül tényleg egy multifunkcionális rendezvénykomplexum, sokszínű étteremmel, elegáns bárral, pompás parkkal, mi több, egy olyan bálteremmel, ahol egykoron Sisi is keringőzött.
A mai Marczibányi téren található neoreneszánsz épület az 1800-as évek végén épült, mint a Budai Polgári Lövész Társaság központja, ami fénykorában igazi találkozóhelye volt a pest-budai arisztokráciának. A lőtér kialakítása nem volt nehéz, hiszen anno az épület mögötti területen nem magasodtak családi házak, zöld területet találtunk itt. A lövésztársaság itt gyakorlatozott, emellett pedig összejöveteleket, kulturális eseményeket, bálokat tartottak az elegáns villában. Gyakori vendég volt gróf Andrássy Gyula, József főherceg vagy Darányi Ignác is.
A 20-as években kockás terítős vendéglője miatt is kedvelték, sokan jártak ide kikapcsolódni, megannyi csókot loptak a fedett teraszon. Ezek voltak a legszebb évei, aztán következett több bővítés, átalakítás, majd a háborúk. Volt a Magyar Honvédelmi Szövetség tulajdonában, használták továbbra is lőtérként, aztán magánvállalkozó kezébe került, majd az önkormányzat felelt érte, de valós funkciót nem kapott, az épület rohamosan megindult az enyészet útján. Egészen a 2010-es évek elejéig, mikor új tulajdonost kapott, jelesen a Haris családot, akik úgy döntöttek, saját nevükön üzemeltetik majd a parkot és az épületet. Büszkék kereskedői és vendéglátói gyökereikre, így ahelyett, hogy ismeretlenül hangzó nevet kerestek, a saját vezetéknevüknél maradtak.
Hosszú éveken át tartott a műemlék helyreállítása, nagyon sok munka és tőke kellett ahhoz, hogy történelméhez méltó módon renoválják, és a múlt megőrzése mellett új funkciót is adjanak neki. Először szállodáról és wellnessközpontról is szó volt, végül a rendezvényközpontnál, étteremnél maradtak, melyet többnyire maga a család irányít. Viccesen meg is jegyezték, hogy tulajdonképpen egy egyszobás hotelt hoztak létre, mivel a bálterem emeletén tényleg találunk egy minden luxussal felszerelt lakosztályt – az ifjú pároknak, hiszen egyik fő fókuszuk az esküvők bonyolítása. Egy ilyen stílusosra alakított térben ez természetes is.
Nagyobb, akár 150-170 fős násznép is helyet tud foglalni egyetlen térben. Egy kápolnát is kialakítottak, ahol az intimebb szertartás celebrálására is van lehetőség. Persze nem csak párokra számítanak – már most sok céges rendezvényt, könyvbemutatót bonyolítottak odabent. Az este kivételével (lakóövezetben vagyunk és nem kívánják zavarni a környéken élőket) a kert is rendelkezésre áll – mi csak ámultunk a gyeptől és az ízléses kialakítástól – igaz ez a belső térre is, mely magában foglalja az éttermet is.
Adja magát a helyzet, hogy a catering mellett egy hagyományos vendéglőt is üzemeltessenek, ez lett a Bobo Restaurant, melynek teraszán mi is eltöltöttük néhány órát. Szeretnék a monarchia-beli időket is felidézni konyhájukkal, ezért finoman keverednak a magyar és az osztrák ízek. Emellett még egy szerencsés „mixet” fedezhetünk fel, már az első étlap olvasása közben is: modern, kortárs fogások és örök klasszikusok váltják egymást. Bátor húzás, de jól működhet, hiszen sokféle ember jár majd hozzájuk, sokféle és eltérő igényekkel. A konyhatechnológiák persze a mai trendekre reagálnak, így a régi kedvenceket is így készítik. Persze vannak apró korszerű csavarok, egy-egy frissítő komponens, izgalmas fűszer.
Így volt például a szarvasraguleves (2300 forint) esetében is, melyhez tárkonyolajat és kevés ánizst is használtak. Ízében hozta azért azt a kicsit savanykás raguleveses jelleget, melyet már ismerünk, mégis az ánizs mintegy katalizátorként hatott az egészre. A bélszíntatár (3900 forint) franciásan készült, jól álltak neki a savanyított zöldségek és a házi kenyér, akár pirítva, akár frissen. Az előételek egyik legmodernebbje a marinált lazac (3000 forint) volt, melyhez uborkát, ginhabot és szárított kaviárt tálaltak.
Főételek tekintetében a hagyományos vonalon maradtunk, annál is inkább, mert még mindig ezeknek az ételeknek a legjobbjait kell nagyítóval keresni a városban. Örömmel fedeztük fel a menün a fogas Kárpáthy-t (4400 forint), amit manapság több okból sem szerepeltetnek: egyrészt folyami rák kell hozzá, ami már sajnos hiánycikk, másrészt inkább a lazac-tonhal vonalon erősek az éttermek. Nekünk egy kicsit lehetett volna erőteljesebb a fűszerezés, de jó tudni, hogy készítik még ezt a fogást.
A borjú bécsi (4500 forint) vajban készül, panírja extra ropogós, a hús pedig a vajnak köszönhetően nagyon omlós és jó választás mellé az osztrák hagymás burgonyasaláta. Felírhatjuk nyugodtan a város szuper rántott húsai közé. Kóstoltuk a ház pörköltjét (4200 forint) is, ami marhapofából készül és rendhagyóan knédli a köret, amit ráadásul meg is sütnek, és kedves kis pirongatott batyuk foglalnak helyet a mély színű pörkölt mellett. Egy tál fejes saláta is érkezik hozzá.
Telitalálat a hideg túrógombóc (2100 forint), ami ropogós morzsát és tejfölfagyit kap, de kóstoltuk az unortodox madártej pavlovát is (2400 forint) és a szőkecsoki bavaroise-t (2400 forint) is, ami maracuja és mangó kíséretet kapott. Összességében úgy találtuk, a vegyített kínálatból inkább a klasszikus vonal az erősebb.
Terveik között szerepel a „Saturday brunch” bevezetése, vagyis nem vasárnapra időzítenék a késői reggeliket, hanem szombatra, mivel a vasárnapi családi ebéd hagyományába nem szólnának bele. Sőt hozzátennének ahhoz, kifejezetten akkorra időzített ajánlattal. Ahogy beszéltünk egy lehetséges gin-tonik bár ötletéről is, és további sok sok tervről, amit fokozatosan valósítanak majd meg ezen a rendhagyó helyszínen.
