Kevesen tudják úgy kézben tartani növekvő vállalkozásukat, hogy időközben a minőség nem hogy csorbát szenved, de még magasabb lesz. Két dolog mindenképp fontos hozzá: amellett, hogy üzletileg jól ki legyen találva a dolog, kell hozzá a lelkesedés, a folyamatos fejlődni akarás és az, hogy az üzletiesség ne ölje meg a kreativitást, a szívet. Az sem árt, hogy ha az egész vállalkozás motorja tényleg jelen van, és annak ellenére, hogy rátermett segítőket kap, tisztában van mindennel.
Szabi pékünk éppen ez a fickó, teljesen természetes neki, hogy egységei között cikázik: reggel bemegy sütni Szentendrére, aztán a központi, városmajori pékségben ellenőrzi a sosem nyugvó kovászt, átballag a pékségbe és süt néhány gourmet pizzát, majd feltűnik a Belvárosi Piacon, és a Király utcában zárja a túrát – mostantól pedig Pesthidegkúton is marad kicsit. Gondolhatnánk, hogy az univerzum neki nem 24 órás egységeket adott, de bizony ugyanannyiból gazdálkodik, mint bármelyikünk.
Az Il Giardino ötlete már nem új, mindig szeretett volna egy intim kerthelyiséges éttermet, ahol fő szezonban nyári konyhában, fatüzeléses kemencével sülnek a pizzák, szabad ég alatt forog a porchetta, és gyerekek rohangálnak, miközben szüleik kötetlenül jól érzik magukat a tücsökzenében. Az épület, mely ma már az Il Giardinót jelenti, több korszakon túl van, legutóbb a Sophie & Ben Gardent találtuk itt, mely már leköszönt, viszont vezetői szerették volna jó kézben tudni a helyet. Ennél jobb kézbe nem is nagyon kerülhetett volna.
A téli hónapokban ugyan a kertbe csak vágyakozva nézünk kifelé, de itt van nekünk egy kandalló, ami mellett nemcsak romantikus, de komfortos is a vacsora, valamint a pizzakemence, amire már csak ránézni is jó. Sokat haladtak már a belső térrel, de persze még van mit tenni – a kerttel együtt ez is fokozatosan fejlődik majd. A provence-i hangulatot felváltja majd egy dinamikusabb, impulzívabb olasz. Ez el is kezdődött az étlappal, amiről mi is kipróbáltunk pár tételt.
Nem mondanánk, hogy kifejezetten pizzéria az Il Giardino, de persze ezen a fronton is kiemelkedő. "Alap" klasszikus fajták és a Városmajorból megismert gourmet-vonal. Az alap, 32-es margherita 1990 forintnál kezdődik, a legdrágább 28-as gourmet, a pisztáciás pizza 3390 forint. Sőt, mivel van ebédmenüjük, azt is a pizza köré találták ki: hétköznapokon ebédre előétel és pizza, vagy pizza és desszert a menü, egy szörppel támogatva, 2590 forintért.
Az étlap Olaszországot idézi, nincs hozzá magyar inspiráció vagy távol-keleti csavar: olyan fogásokkal dolgoznak, amiket Rómában, Nápolyban, Firenzében is kínálhat egy trattoria. A konyha főnöke Kertész Krisztián, aki maga is dolgozott az olaszoknál, így nem új a feladatkör.
Szezonálisan változik majd a menü, de a kedvencek persze maradnak. Megkóstoltuk a bélszín carpaccio-t (2790 forint), melyhez Szabi gyorsan le is sütött egy focaccia-t... elég autentikus élmény volt. A vargánya vellutata (2790 forint) füstölt kacsamellel érkezett – a gomba intenzív ízével nehéz versenyezni, akik szeretik a vargányát, kedvencük lehet ez az esszencia.
Rendelhetünk persze klasszikus bruschettát, minestronét, bivalymozzarellás caprese-t is előételnek, és tudni kell, hogy a tésztaételeik mind házi pastából készülnek, nem szárazáruból. Arrabbiata, carbonara, lasagne, bolognese, vaddisznós ravioli, garnélás pikáns spagetti sorakoznak az étlapon. És még valami, ami hiánycikknek számít Budapesten, pedig egy igazán emberes, ízes, nagyon olasz fogásról van szó, ez pedig a porchetta (4190 forint), tradicionális fűszerezéssel. Kívül ropogósan, belül omlósan. Bizton állíthatjuk, hogy a városban tuti nincs még egy ilyen porchetta – hibátlan volt! Ráadásul ez éppen egy olyan fogás, amit nyáron, a kertben majd még magasabb szintre lehet emelni.
Alig várjuk ezt a kertet, addig pedig kandalló és pizza! Sőt, még egy extra: bár pékség itt nem üzemel, családi kenyérrendelésre is van lehetőség.
