Élmény

Ő a Józsefváros Rocky-ja – megnéztük a Gettó Balboát

Fotó : Gettó Balboa Facebook

Szokás mondani, hogy a valóságnál nincs ütősebb, de Bogdán Árpád legújabb rendezése tényleg hazai dokumentumfilmtől rég nem látott erővel visz be egy jobbegyenest. A Genezis direktora úgy tudja ráhúzni a bokszfilmek dramaturgiáját egy nyolckerben játszódó megváltástörténetre, hogy a végeredmény elkerüli a túlzott hatásvadászat vagy kiszámíthatóság csapdáit. Van helyette pattanásig feszített konfliktus, záporozó ütések, életszagú karakterek, és egy olyan történet, amilyet tényleg csak az élet írhat. Megnéztük a Gettó Balboát.

A magyar filmgyártás reneszánsza kapcsán hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, hogy nem csak játék-, hanem dokumentumfilmek is készülnek itthon. Pedig a Magyarországon új életet kezdő szomáliai lány történetét bemutató Könnyű leckék őszintén, minden fajta politikai sallang nélkül beszél a migrációról, a kultúrák közötti feloldhatatlan ellentmondásokról, a második világháborút túlélő nagymamákról és unokáikról szóló Granny Project meg mély humanizmussal és sok humorral  tárgyal olyan kérdéseket, mint a halál elkerülhetetlensége, a traumák feldolgozása vagy a generációk közötti különbségek.

Ebbe a sormintába pedig tökéletesen beleillik Bogdán Árpád harmadik rendezése, a Gettó Balboa. A cigánygyilkosságokat több szempontból is körüljáró Genezist csak pár hónappal követő film szintén a kőkemény valóságot akarja bemutatni, létező szereplőkkel, de nem akar a történetükből mindenáron valami grandiózus-univerzálisat kerekíteni, inkább azt mutatja meg, ahogy Rockyhoz hasonlóan megpróbálják leküzdeni az előttük álló nehézségeket, és lehetőségeikhez mérten jobbá válni.

Fotó: FilmFreeway

Sípos Mihály egykor stricik hitelezője és behajtója, a “nyócker” rettegett alvilági figurája volt, míg egy nap szíven nem lőtték; miután csodával határos módon felépült, megtért és megalapította a Szelídek Tanodáját, ahol ingyen és bérmentve edzett nehéz sorsú gyerekeket. Ha kellett, akkor az utcán vagy a saját lakásán. Eredetileg róla szólt volna a film is, Bogdán Árpádék a forgatások alatt fedezték fel a Gettó Balboa másik főhősét, Szabó Zoltánt, aki az ökölvívásban látja a lehetőséget a kitörésre, és hogy meg tudjon adni mindent a családjának.

Szerencse, hogy így történt, mert “Zolika”, bár alig két szól a teljes játékidő alatt, olyan jelenléttel bír, olyan elszántsággal püföli a homokzsákot, hogy akaratlanul is elkezdünk szorítani érte. Pedig itt szó sincs világbajnoki övről, Apollo Creed-szintű ellenfélről, csak egy underdogról, aki a maga mikroszintjén próbálja összetartani az életét. „Ezzel a filmmel azt szeretnénk megmutatni a gyerekeknek, hogy ők is képesek erre, nemcsak én. Csavargás helyett menjenek el a terembe, izzadjanak és szenvedjenek a sikerért. Ez is egy kitörési lehetőség nemcsak itt Magyarországon, hanem külföldre is” – nyilatkozta a film kapcsán, és ezt a vállalást a Gettó Balboa maradéktalanul teljesíti is.

Fotó: FilmFreeway

Ettől függetlenül a Gettó Balboa erős és felemelő film, ami nem csak ökölbe szorított kézzel néztünk végig, de legnagyobb meglepődésünkre a szívünket is meg-megsorozta. Akárcsak a főhőseinek, megvannak a maga hibái, de ettől még a szorítóból kilépve is velünk marad – és ez az, ami igazán számít.