Budapest

Kereskedők, művészek és öngyilkosok a piac tőszomszédságában – a Hunyadi tér 3. a Budapest 100-on

Fotó : Major Kata / WLB
budapest 100, hunyadi tér 3, virág, növény

Az idei Budapest100 fókuszában a terek állnak, így a következő hetekben mi is egy-egy olyan házba kukkantunk be, amelyek a városi élet e zsibongó központjai körül állnak. A nemrég felújított Hunyadi tér a sarkán álló vásárcsarnoka miatt csenghet ismerősen mindenkinek, de a mellette álló házban találunk több mint 100 éve működő zsinagógát, generációk óta létező szódaüzemet, tragikus sorsú primadonnát és lokálpatrióta festőt is.

Terézváros szívében, az Andrássy úttól alig pár percnyire fekszik a Hunyadi tér, amely a környékkel együtt a millennium évét övező városépítési láz keretében alakult ki. Előtte leginkább szántók, majorságok, kertészetek voltak erre, az utolsó nagyobb házak a Nagykörút nyomvonalán belül feküdtek. A kertek helyén az 1972-es térképen már szerepel a helyszín, mint Hunyadi tér, innentől rohamtempóban történik meg a környék telkeinek felparcellázása és az építkezések beindulása. Képzeljük el, milyen szédítő érzés lehetett a századforduló Budapestjén élni, ahol szinte évről évre új környékek és negyedek nőttek ki a földből. 

Fotó: Major Kata / WLB

A Hunyadi tér 3. szám alatt álló, háromemeletes, de valójában négyszintes klasszicizáló bérházat Popper István építtette 1896-ban. Morován Júlia kutatása alapján Popper a korban oly gyakori élelmes vállalkozónak tűnik, aki a korszak összes felfutó beruházásába örömmel fektetett be.

Fotó: Major Kata / WLB

Mérnöki vagy jogi végzettsége mellett a Telefonhírmondó tulajdonosa volt, a Magyar Aszfalt Rt. alapítója, valamint számos ármentesítő munkálat vezetője és vicinális vasútvonal építtetője, és természetesen nem egy budapesti telek, később bérház tulajdonosa is. Az építtető után a háznak számos tulajdonosa volt, egészen addig, míg az 1940-es évek végén, vagy 50-es évek elején államosították.

Fotó: Major Kata / WLB
Fotó: Major Kata / WLB

Megépülésének évétől működik a magasföldszinten a neológ lakászsinagóga, amely egyedül a vészkorszak alatt, 1944 nyarán zárta be kapuit egy rövid időre, előtte az utolsó pillanatig ellátták a hitéleti teendőket. Ma nagyjából 100 fős közösség használja az imatermet, amihez konyha és szociális helyiség is csatlakozik, a vezetett sétákon ez is látogatható lesz a május 5-6-i hétvégén. 

Fotó: Major Kata / WLB
Fotó: Major Kata / WLB

A földszinti üzlet-, és raktárhelyiségekben egymást váltották a bútorkereskedők, cipőboltok, lisztkereskedők, de a házban talált otthonra egy időben a Magyarországi Könyvnyomdászok és Betűöntők Szakegyesülete is, mielőtt felépítették volna Gutenberg téri otthonukat. Szintén összefonódott a ház történetével a földszinti szikvízüzem is, amely már lassan 60 éve működik itt. Az első üzemet a ház egyik lakója, Deutsch Gyuri bácsi nyitotta, tőle vette meg nyugdíjba vonulása után, 1994-ben Id. Kiss László, az ipartestület által ezüstkoszorúsnak minősített szódásmester, ma pedig az ő fia viszi tovább a korszerűsített üzemet, ahol naponta 3000 liter szódát képesek előállítani, és vevőkörük is közel 300 tagot számlál. És ők fogadták örökbe a ház mai valódi urát, az udvaron bóklászó cirmost. 

Fotó: Major Kata / WLB

Az épület a korszak hasonló státuszú bérházainak az összes jellegzetességét magán viseli, az alaprajzok tanulsága szerint a kisebb lakásokhoz saját mellékhelyiség nem volt, a lakók a folyosón található közös WC-t használták. Az elegánsabb, tágasabb, összkomfortos lakásokhoz azonban cselédszoba is dukált, és a lakók szobái a homlokzat világosabb, utcai frontján voltak. A klasszicizáló díszítésnél pedig keverednek a görögös oszlopfők, a pufók puttók, tátott szájú szatírok és a mindenféle füzérindák.

A ház egykori, és tragikus sorsú lakója volt az 1899-ben öngyilkosságot elkövető operettprimadonna, Kézdi Juliska is. A színpadot a házassága miatt elhagyó művésznő nehezen békélt meg a kispolgári életmóddal, és miután házassága zátonyra futott, és régi karrierjét sem tudta folytatni, a pisztoly után nyúlt, és lakásában szíven lőtte magát. Csak a véletlen sodorta erre, de nem kevésbé tragikus halál várt Ring Marcell tőzsdeügynökre is, aki egy spekuláció során elvesztette teljes megtakarított vagyonát, majd csak találomra kiválasztva ezt a házat, a nyitott kapualjon át besétált, fel a negyedik emeletre, és onnan levetette magát a belső udvar kövezetére.

Fotó: Major Kata / WLB

A ház egykori lakója volt, még ha csak rövid időre is, Aba-Novák Vilmos tanítványa, Duray Tibor festőművész, aki nem egy képén örökítette meg a Hunyadi teret, az ő műveiből kiállítás is lesz a Budapest100 hétvégéje alatt a házban. Érdekesség, hogy eddig nem lehetett pontosan tudni, hol is lakott Duray a téren, mivel semmilyen feljegyzés nem maradt erről, csupán a képei. A mostani kutatás során göngyölítették fel a ház önkéntesei a lakók segítségével, a képek és az ablakból eléjük táruló látvány pontos összevetésével, hogy minden kétséget kizáróan a Hunyadi tér 3. alatt lakhatott római ösztöndíja előtt a művész. 

Fotó: Major Kata / WLB

A Budapest100 részletes programfüzete letölthető az alábbi linken, a ház programjai pedig itt találhatóak meg.

Budapest100 - Nyissunk a térre!