Faragó Virág és Vég Zoltán Ákos a Horváth Mihály téren élnek. A VIII. kerületi térnek hiába van meg minden adottsága ahhoz, hogy sokkal élénkebb legyen, mai napig a Zsiga és egy retró cukrászda a szociális élet fórumai. Mi is írtunk már az öt év alatt ikonikussá vált helyről, ahol nemcsak a beszélgetések, hanem a pálinkázások is hosszúra nyúlhatnak. Persze, csak amíg kulturáltan szórakozunk, hiszen úgy tartják: ‘Ha túl sokat ittál, menj haza aludni!’ – osztjuk a kérést, betartjuk a játékszabályokat. Virágék cigánybarokkos birodalma minden rojtos lámpaernyőjével, bájos nippjével együtt tényleg utánozhatatlan, ám a "krimóság" velejárója, hogy a konyha csak kiegészítés a fröccsök mellé – pláne, hogy helyhiánnyal is küzdenek.
Így fogalmazódott meg az ötlet, hogy lehet, praktikus lenne még egy hely, ahol nagyobb a konyhai kapacitás és baráti kocsma helyett konkrét kisvendéglőt vihetnek, ha már annyira rajonganak a főztjükért. A helyzet ugyanis az, hogy sokan járnak le a Zsigába málnaszörpre vagy hosszúlépésre, de Virágék házias, klasszikus ételeik is nagyon vonzóak. Nincs csavar, nincs "bisztrózás", ázsiai szószok – lecsó, pörkölt, gulyás, egytálételek, főzelékek jelentik a mindenséget. A betérőknek pedig nincs fontosabb a szívélyes vendéglátásnál, a házias életérzésnél.
Pár hete megszületett tehát az Arany Tacskó, szintén a VIII.-ban, a Lósy Imre utcában. Az, hogy miért tacskó, teljesen evidens: ha már Zsiga is egy házi kedvenc nevét viseli, miért ne lehetne az egész virslikutya-társadalom előtt tisztelegni egy vendéglővel? Megérdemlik, mert mókásak, kedvesek, mindenkihez illenek. Olyanok, amilyen maga a hely is: komolyan veszi magát, mert a vendéglátással nem viccelnek. És mégis viccel, mert ki más írná a mellékhelyiség ajtajaira, hogy Mária/Jézus. És ki más tenne a pultra, a fűszernövények felé egy diszkófényt? Na ugye.
Az üzlethelyiséget egy lepusztult műhelyből alakították át, így nyerte el mostani formáját, de persze ahogy a Zsiga, az Arany Tacskó is folyamatosan változik majd: megjelenik egy szőnyeg, az ablakban sorakoznak majd fel a kovászos uborkás üvegek és persze mű- és élő növényekből sosem lehet elég.
A főzést Virág és Ákos intézte eddig, de pont látogatásunkkor debütált még egy szakács, akivel a véletlen alakította a találkozást. Az ízlésük egy, a konyhaművészet szeretetében is megegyeztek, így hamar meglett a közös nevező. Virág első körben reggeliztetésre is gondolt, de pár hét tapasztalat után rájöttek, hogy a környékbeliek vagy akár az irodisták is főleg az ebédre fókuszálnak. Menü nincs, viszont vannak állandó tételek (úgy, mint például a lecsó) és napi ajánlatok. A levesek 500/700 forintba kerülnek, a főételek 1200/1500 forint körül mozognak, kivéve, ha valami igazán extrával rukkolnak elő (plusz 200-300 forint). Mondjuk vaddisznópörkölttel – mert miért ne.
Mi gazdag kacsanyaklevest kóstoltunk, ami után nem tudtuk kihagyni a zászlóshajó lecsót sem. Kérhetjük sült debrecenivel is, ha kraftosabbra vágyunk. Ezután egy olaszos, pulykaragus spagettit tálaltak, ami szintén a szemünk előtt készült – előttünk dobták ugyanis bele a lobogó vízbe a tésztát. Az ízletes tésztaétel tetején pöffeszkedett néhány házi szárított paradicsom és bazsalikom is. A végszó pedig a túrógombóc lett, ami eleve marasztaló desszert. Tacskósítva is nagyon tetszett a puha morzsás, könnyed gombóc.
Várjuk a teraszt, a családi ebédeket és azt is, hogy a délutáni nyitvatartást kicsit kitolják Virágék és az Arany Tacskóban is megfordulhassunk egy-egy melegebb nyári estén, akár egy tacsival az oldalunkon. Mert helyi lakosoknak és tacskóval érkezőknek természetesen jár a kedvezmény is.
