Az egyre sötétebb délutánokon a budai hegyoldalakra kaptatva már többször elnézegettük ezt a hívogató galériát, ami hatalmas ablakaival és havonta változó kiállításaival egyre izgalmasabbnak tűnt.
Aztán pár hete a Média Építészeti Díjának átadóján mint finalisták, az egykori MOME-s tervezőcsapat, Pintér Mártonék meséltek a galéria keletkezéstörténetéről. Így végül mi is eldöntöttük, ideje ellátogatnunk ebbe az izgalmas és modern kiállítótérbe, hogy megnézzük, milyen is az, amikor a betonpadló hullámzik a talpunk alatt.
Az 1998 óta fennálló galéria egészen tavalyig a viszonylag közeli Városmajor utca 16. szám alatt működött, eleinte a helytörténeti gyűjteménnyel együtt, a Királyhágó téri helyiségekben pedig könyvtár, fagyizó, majd gyógyszertár volt, mielőtt az átalakítás megkezdődött volna. A helytörténeti gyűjtemény amúgy nemrég költözött át a szintén csodásan felújított, egykori Zugligeti lóvasút megújult műemléki épületébe. Az összesen mintegy 230 négyzetméteres új galéria építészeti és grafikai arculatának megtervezésére a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemmel együttműködve került sor a “Hegyvidék Főutcája” projekt részeként, melynek egyfajta lezáró eleme is.
A 2014/15 őszén kiírt pályázatban a MOME Építészeti Intézetének MA hallgatóinak ötletei közül válogatott a zsűri. Fontos kikötésük volt, hogy falak fehérek legyenek és a világítás a lehető legoptimálisabb legyen, valamint a lehetőségekhez mérten szabadon alakítható és osztható legyen a kiállítási tér, hogy a kiállítások mellett vetítések, fogadások, múzeumpedagógiai foglalkozások, könyvbemutatók és konferenciák lebonyolítására is alkalmas legyen.
Az egyetemen belüli ötletek közül Kalászi Zoltán és Pintér Márton pályaművét választották ki győztesként, de a végső megvalósításra szánt tervek két csapat munkájának háziasításából jött létre. Kalászi és Pintér építészeti elképzelései mellé egy másik terv grafikai arculatát (Boromissza Katalin és Demeczky Nóra) illesztették, és egy külön – külsős szakértőket is bevonó – csapat állt össze, hogy az egyetemi ötletet nagykorúsítsák, és szakmailag megfelelő kiviteli tervek szülessenek. 2015-ben egy pillanatig úgy tűnt, megakad a kivitelezés, de végül a galéria zöld utat kapott és 2017 januárjában meg is nyitott az első kiállítás.
Itt már Balázs Attila, a Hegyvidék Helytörténeti Gyűjtemény és Galéria vezetője kalauzol körbe minket, az éppen tegnap nyitott Boldi és Csernus Tibor kiállításon. Az öntött betonpadló – ami minket elsőre annyira lenyűgözött – nem csak esztétikai célokat szolgál, ezzel a hullámzó, lépcsőmentes átkötéssel az egész galéria akadálymentessé is vált. Egyedül az alsó pincék födémjét kellett hihetetlenül megerősíteni, hogy elbírják a tömegét. A másik kedvencünk, a fejünk fölötti hatalmas opálos világítótest úgynevezett Barrisol-mennyezet, sok-sok egészen apró fénycsővel szabályozza a világosságot, és árasztja el fénnyel a teret úgy, hogy az cseppet sem konkurál a kiállított tárgyakkal.
A hely a nyitás után pillanatok alatt megtelt élettel, a hatalmas utcai portálok tényleg becsalogatják ide az embereket, szakmai események mellett tervezik hamarosan egy kávézó megnyitását is, nyáron kiülős résszel is, hogy még kötetlenebbül lehessen itt találkozni, beszélgetni és nézelődni a havonta változó, ingyenesen megtekinthető kiállításokon.
