Megnyílt Budapest új közösségi varrodája, a PINKPONILO

A szép, minőségi anyagból készült, egyedi ruhát a fast fashion boltokban gyakran hiába keressük, a dizájnerek pedig legtöbbször megfizethetetlenek. Akár mi varrnánk meg, akár mást bíznánk meg vele, a PINKPONILO segít eligazodni. Négy varrógéppel és több száz különböző színű műanyagpónival vár a Paloma udvarban a közösségi tér, ami jóval több, mint varroda: közvetítőként, ruhajavító műhelyként és rendezvények befogadótereként is működik majd a jövőben.

Azt feltételezné az ember, Kudron Anna és Szabó Viktória a divatszakmából érkeztek, pedig nem tervezőkkel állunk szemben. Mindketten a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen tanultak dizájn- és művészetmenedzsment szakon, Anna főleg a színház, Viki a film világában tevékenykedik, viszont közös bennük a varrás és textíliák iránti vonzalom, valamint az öltözködéskultúra megreformálásának vágya. A fast fashion ipar kritikája mellett a fenntarthatóság is motiválja őket; úgy látják, az emberek az anyagok minőségéből adnak alá a pénztárcabarát holmikkal – éppen ezért a textilbeszerzés komoly részét fogja képezni a profiljuknak. Projektjüket többféle szemszög figyelembe vételével alakították ki: gondoltak a szakmára és a varráshoz nem feltétlenül konyító átlagemberre is.

Fotó: Hartyányi Norbert - We Love Budapest

Aki ugyanis próbált már ruhát varratni Budapesten, az megtapasztalhatta, hogy csak hosszas keresgéléssel, leginkább szájhagyomány útján lehet tisztességes varrónők és műhelyek nyomára bukkanni. Ha rá is találnak, a szakemberek jellemzően rettenetesen el vannak havazva. A lányok azt tervezik, hogy a megfelelő kapcsolatrendszer felépítésével és biztosításával közvetítenének a kívánt öltözék megvarrásának kivitelezésében, legyen szó akár egy esküvői ruháról, akár egy színházi vagy filmes projekt jelmezeiről. Szakmai tapasztalataik és kapcsolataik mindezt lehetővé teszik.

Bár nem profi varrónők, mindketten átlátják a szakma és a hobbivarrás nehézségeit. Viki például járt varrótanfolyamra, varrógépe is van otthon, de mivel pici a lakása, jól tudja, milyen bonyolult lehet megoldani a hétköznapokban a varrással járó logisztikát, és milyen fontos tud lenni egy tágas műhely. Nem beszélve arról, hogy amatőrként az embernek hamar elmehet a kedve, ha otthon, egyedül próbálkozik – míg egy közösségi térben megtapasztalhatja, hogy nem tragédia, ha eltörik a tű, és mások is ügyetlenek néha. Az alap eszközpark, ollók, cérnák, zipzárok, valamint négy varrógép áll rendelkezésre a munkához, egy 1961-es szovjet, újrahuzalozott, öntöttvas Tula, egy modern, digitális Bernette, egy Husqvarna és egy 1980-as Veritas. Jelenleg még nem alakult ki a nyitvatartás, egyelőre bejelentkezéses alapon lehet érkezni anyaggal vagy átalakítandó ruhával, a használati díj párezer forint lesz. A lányok nagy hangsúlyt fektetnének a különböző workshopokra, az első szeptember 16-án egy kimonókészítő foglalkozás lesz az Afrikai Szabósággal közösen, egy profi varrónő vezényletével.

És hogy kerül a rengeteg póniló az üzletbe? Anna és Viki évek óta gyűjtik a színpompás példányokat, már 300-nál tartanak. Az ebből származtatott márkanév pedig egyrészt geg, másrészt még mindig izgalmasabbnak gondolták, mint a megszokott elterjedt „Gizi varrodája” vagy „Laci bácsi szabászata” elnevezéseket.

Egyelőre minimál berendezés és mobil bútorok jellemzik a teret, jelezve, hogy a PINKPONILO egyfajta befogadótérként is működik majd a jövőben. A kitűnő lokációnak hála több mindenki felmerült partnerként; a 60 négyzetméteres helyiséget jelmeztervezők és filmesek is kivették már egy-egy napra, és krémkészítő, gyógynövényes is jelezte már hasonló igényét.