Élmény

Két és fél órára szegényebb leszel – így érzékenyít a Mentőcsónak Szociopoly-ja

Fotó : Dömölky Dániel
Két és fél órára szegényebb leszel – így érzékenyít a Mentőcsónak Szociopoly-ja

Ha a Jurányi Házban megnézzük a Mentőcsónak és a Gyerekesély Egyesület közös produkcióját, totálisan át tudjuk élni és érezni, milyen a mélyszegénységben élőknek, mikor azon kell tanakodniuk, a rezsit fizessék be vagy a gyerek szemüvegét finanszírozzák, hogy ne maradjon le az iskolában. Két és fél órára szegényebbek leszünk, végül azonban gazdagabban térünk haza a Mentőcsónak Szociopoly – interaktív színházi társasjáték című előadása után.

Ha számadatokat hallunk arról, hány ember él a létminimum alatt, hányan nem találnak munkát, akár többgyerekes családfők is, akik tényleg akarnának dolgozni, a száraz tények általában már leperegnek rólunk. Ha viszont érzelmekre erősen ható, manipulatív nyomásgyakorlást érzünk magunkon, az sem ér mindig célt, sőt, sokszor visszafelé sül el. Ennek az előadásnak az a legfőbb erénye, hogy egyszerűen remekül egyensúlyozik és marad egy olyan vonalon, amely befogadhatóvá teszi az információkat számunkra, és mivel belehelyezkedünk egy-egy szituációba, átéltté teszi azt, és sokkal jobban megmarad bennünk. Valószínűleg utána egy hétig nem fogunk felesleges luxusra költeni, még akkor sem, ha megtehetjük.
A székek négy tömbben vannak elrendezve, a terem négy sarkán ültünk mi, a négy csoport, vagyis egy szegény borsodi falu négy családja. Az ember már az első percekben valamiféle közösséget érez még ismeretlenül is saját családjával, de még a szomszédaival is, és nem csak saját életéért szurkol, hanem a többiekéért is. A szereplők mi magunk vagyunk, egy-egy családot alkotva, képviselve. Családunk egy apát, egy anyát és két gyereket “tartalmaz”, az első két széken ül a közönség két tagja “Apa” és “Anya”, ők a szószólók.
Fotó: Dömölky Dániel
Az előadás elején mind a négy csoporthoz odajön egy-egy színész (illetve szociológus), és felvázolja a játékszabályokat, melyek értelmezésében egy folyton böngészhető A4-es papír is segít, amin láthatjuk a bevételeinket (segély, GYES, családi pótlék), illetve a kiadásainkat (élelmiszer, rezsi). A játék tehát a következő: új hónap van, megkapjuk a segélyt és a GYES-t, családi pótlékot, ebből kell gazdálkodnunk, a cél pedig a túlélés, vagyis hogy ne mínuszban zárjuk a hónapot. Nem árulunk el nagy titkot, hogy vérre menő harcot kell vívni azért, hogy ez sikerüljön (ha sikerülhet egyáltalán). A terem közepén a padlóra applikált nagy társasjáték táblája, itt láthatjuk 1-30-ig a számokat, melyek a napokat jelképezik, és minden héten kapunk egy lehetőséget, de egy-egy váratlan fordulat is bezavarhat.
Fotó: Dömölky Dániel
Az elején bár kétségekkel telve, de magabiztosan futottunk neki a játéknak, majd mi bebizonyítjuk, hogy menni fog ez. Dönthettünk arról, melyik héten fizetjük be a postásnak a rezsit, és hogy hetente vásárolunk be a falubeli kisboltban borsosabb áron, vagy fele annyiért kapjuk meg az élelmiszert, de az uzsorás sofőrrel megyünk be Miskolcra, ami plusz anyagi terhet jelent majd. Van időnk dönteni, de egyáltalán nem sok, a napok pedig csak peregnek, és mi egyre feszültebbé válunk, hogy sikerül-e kihúznunk a hónapot. Döntésünket egy-egy jelenet segíti vagy teszi még bonyolultabbá, amelyben a színészek főként a valós az életből “lopott” példákkal és párbeszédekkel állnak elő. Hihetetlen gyorsasággal vetik le magukról az egyik szerepet, hogy polgármesterből a tüdőrákos lakóvá, vagy postásból hiányos fogsorát szégyenlő asszonnyá alakuljanak át.
Fotó: Dömölky Dániel
Az eredeti társasjátékot 2010-ben alkották meg társadalomkutatók, az egykori Szputnyik társulata pedig egy előadás próbái során találkozott vele. Fábián Gábor rendező által előadássá elevenedett  és színházi eszközökkel egy interaktív játékká vált, eleinte diákok számára, de mostanra kibővült a célközönség, és a Jurányiba hozták az előadást, hogy bárki a részesévé válhasson. Célja, hogy túllássunk a sztereotípiákon, és leszokjunk arról, hogy vállrándítva annyit mondjuk: ezek az emberek nem akarnak dolgozni, bár megtehetnék, és csak a segélyekből akarnak lébecolni.
Fotó: Dömölky Dániel
A Mentőcsónak Egység Szociopoly-ja egy sokakat érintő témát dolgoz fel, melyet mégis úgy tálal mindenesti közönségének, hogy az előadás végére valami megváltozik bennünk. Országszerte nagyon sok család él mélyszegénységben, és most mi is átélhetjük, milyen érzés lehet ez. Nem arcba tolósan, nem erőszakosan és nem didaktikusan. Szinte észre sem vesszük, ahogy egyre nehezedő lepelként ránk borul az egyre súlyosabb teher.
Fotó: Dömölky Dániel
Az ELTE-n tanító és a mélyszegénységet kutató Bass László segített nekünk, hogy átérezzük, a való életben mikkel kell megküzdenie azoknak, akiknek minimális bevételük van. Ezt egészítik ki Fábián Gábor, Hay Anna és Jaskó Bálint alakításai. A rendező Fábián Gábor az előadás után elmondta nekünk, érdekes látni, ahogy az elején még minden poénon nevető közönség az előadás kétharmadától már nem tud jó szívvel nevetni semmin, szemmel láthatóan átalakulnak az arcok. Az bebizonyosodott, hogy a Mentőcsónak Egység önmagát érzékenyítő színháznak tituláló jelzője nem egy üres frázis, egyszerűen tényleg más érzésekkel állunk fel a székről.

Szociopoly – interaktív színházi társasjáték

Helyszín: Jurányi Ház
Időpontok: április 21., 19:30, május 26., 19:30
Jegyrendelés 

Fotó: László Balkányi / We Love Budapest