Élmény

„A minőség mindig sztenderd volt” – Bladerunnaz-interjú

Fotó : Hatyányi Norbert / We Love Budapest
„A minőség mindig sztenderd volt” – Bladerunnaz-interjú

Idén húsz éves a hazai drum ‘n’ bass színtér: 1996. február 16-án a Fővárosi Nagycirkuszban volt először, egy Farsangi Jungle Partyn, hogy Palotai Zsolt csak jungle és drum ‘n’ bass lemezeket játszott. Azóta generációk nevelkedtek a budapesti dobbasszus bulikon – a Bladerunnaz két tagja, Valdinger Gábor és Erdős ‘Statik’ Gábor pedig végigkövette a színtér alakulását. A közelgő őszi szezon kapcsán beszélgettük velük az első hazai Ed Rush DJ szettről, sznobizmusról, sebességről és még sok másról.

We Love Budapest: Mikor és hol hallottatok először drum ‘n’ basst és mi fogott meg benne titeket?  

Valdi: Egy haverom mutatta. Elment főiskolára, onnan hozott zenéket, és akkor hallottam talán először tudatosan drum and basst, LTJ Bukem Logical Progression válogatása volt, meg persze az MTV-n ment egy-két dolog. Annak idején azokat is hallgattam, de akkor még nem tudtam, hogy az micsoda – de talán az LTJ Bukem album volt az első, amit tudatosan betettem. Teljesen más volt, beszippantott az egész atmoszférája. Kisvárosban nőttem fel, az ottani emberek azt sem tudták, mi az a drum and bass. Egyszer jöttem fel Pestre, talán valami iskolai ügyben, negyven fok volt, nyár és egész úton ezt a válogatást hallgattam a légkondi nélküli vonaton és az egész valahogy nagyon megfogott.

Fotó: Bladerunnaz Facebook
Statik: Engem az fogott meg, ami a stílus neve is: dob és basszus. Münchenben egyszer volt szerencsém egy olyan buliba csöppenni, ahol DJ Storm még Kemistryvel játszott és ott volt Randall és Kenny Ken is. Egy klassz dolog volt, akkoriban még nem értékeltem azt a fajta d’n’b-t, a könnyedebb válfaját szeretem. Nagyon kevés rendezvény volt, vadászni kellett őket: Bernáthy Sanyi bácsi csinált partykat, például a Fáklyába, a Szigeten, az emberek meg mentek utána. Mai szemmel-füllel ezt nem lehet felfogni, hogy hallasz egy zenét, és nem tudod, mi az, és nincs se Shazam vagy Google, hogy megtaláld.
Valdi: Akkoriban még teljesen más volt az egész, egy szűk kör hallgatta csak az egészet. Tényleg nem lehetett máshonnan beszerezni ezeket a zenéket, szóval még ha nagy lemezgyűjtő voltál is, akkor is nehéz dolgod volt. Sokkal később jöttek ki azok a zenék, amiket a nagy külföldi DJ-k játszottak például akkoriban, nem volt más választásod, le kellett menni a buliba és ott kellett hallgatnod, hogy mi megy éppen. Olyan ’98-ban pedig volt már egy masszív réteg, aki ment is az aktuális bulik után.

Statik: Hallgatták a Tilosban a Jövőzene adásait Palotai Zsolttól vagy a DJ Bal mixeket…

Valdi: ‘98-99-ben már kezdett beindulni ez a történet, legalábbis olyan értelemben, hogy havi egy buli már biztos volt, ahol külföldi lépett fel, voltak olyan helyek, mint a Jailhouse és olyan partysorozatok, mint a Rewind.  

Statik: ’99 eleje a Bladerunnaz, ’99 nyara pedig a Jailhouse. Így volt már egy, a stílusnak szentelt klub, a Rewind formájában volt egy állandó klubest is, plusz olyanok, mint a Dzsungel Könyve… Voltak tehát mérföldkövek, de a legfontosabb talán a ’98 november 20-i Anima Sound System és Ed Rush a PeCsában. Az egész egy nagy löketet adott nem csak a hazai színtérnek, hanem a Bladerunnaznak is, hogy van értelme ebbe belevágni, van erre közönség. Chris.SU és SKC is akkor döntötte el, hogy zenélni kezdenek.

Fotó: Hatyányi Norbert / We Love Budapest
WLB: Sima partylátogatókból hogyan lettetek szervezők, hogy indult el a Bladerunnaz története?

Valdi: Volt a Pararádió nevű internetes rádió, elkezdtem velük dumálni, jóban lettünk, behívtak műsorba… Aztán megszületett az X-Peripheria nevű rendezvény, ami inkább kísérleti zenékkel foglalkozott. Az elsőn például a Pan Sonic lépett fel, meg olyanok, mint The Hacker, Mouse On Mars, Alec Empire, Radioactive Man, Funkstörung és hasonlók.

Ez volt az első ilyen szervezkedős dolgom, ami még eléggé DIY-szerű volt, a hátunkon cipeltük le a hangfalakat, szegény Bernáthy Sanyi bácsi rosszul is lett, mikor látta, mit vittünk le a Supersonicba, mondta is, hogy „össze fog dőlni a technikum”! Meg hogy miért nem trance bulit csináltunk, arra jönnek a lányok. Aztán a rádióval párhuzamosan volt a drumandbass.hu, oda írogattam lemezkritikákat, mindenféle cikkeket. Én így kerültem kapcsolatba a Bladerunnazzal. 

Fotó: Hatyányi Norbert / We Love Budapest
WLB: A hazai drum ‘n’ bass szcénával és a Bladerunnazzal kapcsolatban sosem fogalmazódott meg az a kritika, hogy nem hozzátok el az aktuális nagy neveket, nem lehetett visszahallani azt, hogy lemaradásban vagytok.

Valdi: A mi oldalunkon talán az az oka, hogy jó az ízlésünk és jól választottunk. Úgyis elhoztuk az A-kategóriát, hogy a top neveket, meg úgyis, hogy a az ígéretes és jó zenéket csináló producereket. De a Bladerunnaz mindig a stílus teljes spektrumáról szólt: irányzatokban, top artisttől a breakthrough DJ-ig.

Statik: A minőség mindig sztenderd volt.

Valdi: Ez a stílus egyébként sokkal megfizethetőbb, mint a technó; már olyan értelemben, hogy a gázsik egy fokkal emberibbek. Ez egy kisebb szcéna, nehezebben befogadhatóbb zenével. Amíg a technó például óriási tömegeket mozgat meg, addig a drum and bass maximum a szám 20-30 százalékát.

Fotó: Bladerunnaz Facebook
WLB: A kilencvenes években Anglia volt a stílus központja, most mit mondanátok, melyek a fő gócpontok?

Valdi: Kelet-Európa! Ausztria, Csehország, Szlovákia, Magyarország – ez a négyes eléggé komoly gócponttá nőtte ki magát, valamire nagyon ráéreztek ezekben az országokban.  

Statik: Észak-Rajna-Vesztfália, Hollandia, Belgium – ők hárman egy másik nagyon komoly központ.

Valdi: Anglia nyilván megmaradt fontos központnak. De mostanában már tényleg világszerte népszerű a drum ‘n’ bass, Dél-Amerikában, Puerto Ricoban órási őrület van, Spanyolországban, Portugáliában szintén. Észak-Amerika is kezdi felfedezni a stílust, Kanadában pedig hatalmas dzsungel-őrület van.

Fotó: Hatyányi Norbert / We Love Budapest
WLB: Miközben a drum ‘n’ bass rajongókat sokan konzervatívnak/elitistának tartják, ti azért – ahogy említettétek is – elég sok irányba nyitottatok, elég csak megnézni az első Test Fest lineupját vagy a szeptemberi Akváriumos partyét, ahol lesz többek közt breakbeat is.

Valdi: Van egy réteg. Elsősorban egyrészt az idősebbek, akik nem azt mondom, hogy ráuntak, mindenesetre keresnek más hangzásokat is, másodsorban a nagyon fiatalok, akik eléggé nyitottak ezekre a dolgokra. Nyilvánvalóan ez azt is jelenti, hogy azok vannak többségben, akik nem akarnak mindenféle más hangzásokat egy-egy partyn, de ettől függetlenül időről időre szeretünk előállni egy-egy más jellegű bulival. Az elmúlt tizenhét évben persze kitapasztaltuk, mi az ami megfér a d’n’b-s közönséggel vagy fordítva, mi az, amit a d’n’b-idegen közönség elvisel és mit nem.

Fotó: Hatyányi Norbert / We Love Budapest
WLB: Mostanában sokat foglalkoznak a különböző médiumok azzal, hogy kezd átalakulni a partyzás: az emberek elsősorban már nem az új hangzások, az ismeretlen számok miatt mennek le egy buliba, hanem hogy a DJ feltegye a legismertebb számait. Ti mennyire érzékelitek ezt?  

Valdi: Látjuk mi is ezt a folyamatot, hogy az emberek már nem az általad is elmondottakért mennek le egy buliba. Az internet mindent megváltoztatott, már nincs az, amiről már beszéltünk is, hogy le kell menned a klubba ahhoz, hogy valami olyasmit hallj, amit azelőtt soha és/vagy hogy egyáltalán hallhasd. Nincs olyan DJ, akinek az interneten száz meg száz mixe fent, szóval nem feltétlenül ezért jönnek le az emberek. Hanem hogy szórakozzanak, jól érezzék magukat és igen, elvárják, hogy az adott DJ felrakja a legújabb zenéit.

Fotó: Bladerunnaz Facebook
WLB: Mi várható a jövőben a Bladerunnaztól és a dobbasszus színtértől?  

Statik: Tőlünk csak a legjobbak!  

Valdi: Én egyébként azt gondolom, hogy a stílustól is! Nagyon sok vita van mostanában arról, hogy a drum and bass halott, ez az a stílus, ami huszonöt éve jelen van, húsz éve folyamatosan temetik.

WLB: Mi ennek az oka szerinted?  

Valdi: Itthon talán az az oka, hogy néhány hülye újságíró kitalálta ezt. Mindig vannak jó és rossz dolgok egy adott stílusban. Mindig azt szoktam mondani, hogy „de most miért” – érted, a technó mitől különb, vagy a house mitől különb, ott is számtalanszor voltak diadal- és lejtmenetek. Szerintem egyébként most van az Budapesten, hogy a technó kicsit megint lejtmenetbe kapcsol, mert már nem tud hova tovább növekedni és az emberek elkezdenek majd kikacsintgatni, új stílusok felé fordulni.  

Statik: Most jönnek majd azok az emberek, akik felismerik a jungle gyökereiket, hogy ők mekkora dzsunglisták is valójában. Valamint kijöttek olyan zenék, amik visszahozzák a korai junglet, lásd például a footwork (akiknek az egyik legfontosabb képviselője, DJ Spinn szeptember harmadikán játszik majd Budapesten). A drum ‘n’ bass jövője annyiból egészséges, hogy ennyi stílusirányzat még soha nem volt. Elég csak megnézni, hogy mi mennyiféle sorozatot viszünk. Egy dolog hiányzik de az nagyon, hogy nincsenek olyan nagy, irányzatokon felülálló himnuszok, mint például Shy FX-től a Shake Your Body vagy DJ Markytól az LK, esetleg Andy C-től a Bodyrock. Ilyenek azért jó lenne, ha újra lennének.