Sorozatunk következő részében egy olyan – egy szempontból szinte már tipikusnak tekinthető – kis kiállítóhelyet mutatunk be, amely számos külföldi látogatót vonz – a helyiek mégsem ismerik elég jól. Az óbudai Fő tér macskakövein naponta ezrek sétálnak el, a romos-romantikus Zichy-kastély mégis egy szinte ismeretlen múzeumot rejt.
Kassák Lajos a 20. század első felének egyik legeredetibb, de – talán éppen ezért – mellőzött avantgárd költője, képzőművésze és gondolkodója volt. Meggyőződéses baloldali volt, de pártoktól független maradt, tele szuverén gondolatokkal – ebből is fakad az a paradox helyzet, hogy saját elvbarátai éppen úgy elszigetelték és távolságot tartottak tőle, mint a politikai „másik oldal” képviselői.
Sokáig a „három T” közül egyenesen a "tiltott" kategóriába tartozott, egészen addig, amíg – saját pénzéből – megnyithatta első kiállítását az egykori Fényes Adolf teremben. Halála után második felesége ajánlotta fel a hagyatékot a Petőfi Irodalmi Múzeumnak, az egyetlen kikötés az volt, hogy az óbudai Zichy-kastélyban kell kiállítani az anyagot. Kassák „belső száműzetését” itt, Békásmegyeren töltötte egy kiutalt parasztházban. A múzeum végül 1976-ban nyílhatott meg a Fő téren.
A közelmúltban újrarendezett állandó tárlaton ezt az életművet igyekeztek bemutatni a múzeum munkatársai. Az életrajzi adatoknak és a kezdeti éveknek egy rövid rész jut, megjelenik egy-egy híres fotó is – ezeken szintén érződik az ízlésváltozás – majd a folyóiratok (Ma, A Tett) következnek. A könyvborítókat egyetlen felületen, tablószerűen mutatják be, a muzeológiai eszköztárba pedig a digitális képkeretek, a különböző tipográfiák és az infografikák tudatos használata is beletartozik. Nem véletlen, hogy a múzeum néhány éve rangos elismerést kapott az új arculatért.
Nem egyszerű feladat ezt az életpályát néhány mondatban vagy tablóban összefoglalni, de a tárlat még sincs túlzsúfolva. Az alkotóról – a gimnáziumban tanultakon túl – fontos elmondani, hogy először mint írót, később mint avantgárd-absztrakt képzőművészt fedezték fel, manapság pedig egyre nagyobb figyelem irányul a kultúraszervező és folyóiratszerkesztő szerepére.
A tárlat kitér például arra a kevésbé köztudott tényre is, hogy Kassák aktívan kivette a részét a – tágan értelmezett – munkásság kultúraszervezéséből is, létrehozva a Munka-kört, amely nem a segélyezésen, hanem az önképzés és a szabadidő szervezésével kívánt ezen a társadalmi rétegen segíteni.
A munkásság szabadidős tevékenységével, kulturális életével, a természetjárás kapcsán megjelenő társadalmi gyakorlatokkal foglalkozik a múzeum időszaki kiállítása, a közelmúltban nyílt Vízizrí – Munkáskultúra a Duna partján címet viselő tárlat.
A kiállított fotókon és a kísérőszövegeken keresztül képet alkothatunk a korszak egyleteinek életéről, a strandok világáról, a túrázások közösséget összetartó erejéről. A június elejéig nyitva tartó időszaki tárlat megtekintése jó alkalom lehet arra, hogy fölfedezzük ezt a barokk kastélyban megbúvó, kissé elfeledett, mégis kitűnő kiállítóhelyet.
Kassák Múzem 1033 Budapest, Fő tér 1.
Nyitvatartás: szerda-vasárnap 10-17 óra //www.kassakmuzeum.hu/
