Átélhető, informatív és mégis befogadható – így összegezhetnénk a Várkert Bazár déli palotáiban helyet kapott nagyszabású tárlatot, mely az egy évszázaddal korábban dúló és kissé elfeledett I. világháborúra emlékezik egyedülálló vizuális megoldásokkal. Az európai testvérháborút bemutató tárlat F. Kovács Attila építész látványtervei alapján megvalósult termeiben életnagyságú lovak, egy lövészárok és fegyverek is helyet kaptak. Fegyverek, amelyektől egy évszázada nem tudunk végképp búcsút venni.
Boldog békeidőkNehéz volna eltéveszteni a kiállítás bejáratát: két, az életnagyságúnál jóval nagyobb, homokzsákokon álló szoboralak hirdeti a Várkert Bazár déli épületei előtt az első világháborús tárlatot. Nem éppen visszafogott hirdetés, de egyébként nincs ellenünkre, hogy kulturális intézményeket a szokványostól eltérő módon reklámozzanak.
A kiállítási térbe lépve egy hatalmas fotó, a háború előtti világot megidéző zene beszűrődő dallamai és néhány idézet adja meg az alaphangot. A kiállítás alcímére egy Napóleontól sor reflektál: „Egy európaiak között folyó háborút polgárháborúnak kell tekinteni.”
A falon a békeidőket idéző képeslap – de a kiállítási tér közepén két valósághű ló és lovasa. A két szembefordított figura közül az egyik még huszáros öltözetben, a másik már a harci gázoktól védő maszkban.
Új világ születikA második terem az egész kiállítás legbizarrabb, majd' minden érzékszervre ható helye: a sötét, furcsa édeskés szagot árasztó tér egy gőzölgő mocsár és egy sáros lövészárok keveréke. A következő termekben megismerkedhetünk a háttérországgal is, vagyis az otthon maradottak hétköznapjaival, az ápolókkal, a hírvivői és mentési feladatokban szerepet kapó állatokkal.
Ezután egy vasúti vagonok ábrázolásával övezett helyiségbe érünk. Az egyik feliraton a „kirándulás Belgrádba”- felirat olvasható – ez egy kis logikai zavart eredményez, hiszen a mocsaras rész után ismét visszatérünk ahhoz az időszakhoz, amikor a katonák, bármilyen furcsa is, de a háborús lelkesedés közepette érthetetlenül optimista hangulatban indultak a háborúba.
De mivel a tárlat felépítése nem a szigorúan vett kronológián alapul, ezért könnyen túllépünk a fenti észrevételen, a következő, rendkívül látványos lövészárok-installáció után pedig főképp.
Ezután megismerkedhetünk néhány fegyverrel, az iparosított háború természetével és a háborús propagandával is.
Búcsú a fegyverektől?A mintegy 600 m²-es kiállítás több termében is megtaláljuk az érintőképernyők segítségével előhívható infógrafikákat, amelyekből számtalan érdekes adatra fény derül. Pozitív, hogy ezeket az adatokat a rendezők nem akarták mindenképp a kiállítási térbe zsúfolni, így az anyag végig egyszerűen befogadható és látványos marad.
A rendezőelv nem kronologikus, nincsenek frontok, ütközetek – ami így az iskolai tananyagnál színesebbé teszi az látványos vizuális megoldásokkal tarkított anyagot.
A tárlat nem akarja feltárni a háború okait, sem a miértekre, sem a következményekre nem ad magyarázatot, egyszerűen csak egy tükröt tart elénk – az utolsó, üvegteremben szó szerint is. Ez volt a nagy, európai háború, amelyben dédapáink lőtték – Napóleon gondolatát folytatva – egymás testvéreit.
