Kevesen ismerik a budapesti csillagvizsgálók történetét: sokan nem tudják például, hogy az első ilyen intézmény a mai Citadella helyén állt és Csillagda névre hallgatott. A viszonylag rövid életű (1815. október – 1849. május) Uraniae csillagvizsgáló történetét a MOME hallgatója, Illés Hajnalka keltette életre egy iskolai projekt keretében. A rajzok és plakátok elkészítése 10 hónapot vett igénybe.
A magyar csillagvizsgálók története 1777-ben kezdődött, amikor az egyetem Budára települt, a csillagászok pedig a Bécsben székelő uralkodó által nem használt királyi várba költöztek be, ahol a csillagvizsgáló műszereket a palota tornyában helyezték el. Weiss Ferenc budai csillagász vezetésével 1780-ban épült fel az első csillagvizsgáló, amelyet 1829-ben azonban le is kellett bontani, mert nem felelt meg az igényeknek. Az Uraniaecsillagvizsgáló, más néven Csillagda 1815-ben épült fel, hogy pótolja a hiányt, azonban sajnos az 1848-49-es forradalom és szabadságharc után éppen az obszervatórium helyén jelölték ki a Citadella helyét.
Illés Hajnalka, a MOME hallgatója egy iskolai projekt miatti ötletelés közben bukkant rá erre a történetre: a feladat az volt, hogy egy, a viktoriánus időszak inspirálta arculatot kellett létrehozni. A Csillagda homlokzati rajza természetesen azonnal megragadta a fiatal tervező figyelmét.
„A csillagvizsgáló - akkoriban Csillagda - a sok hozzá kapcsolható kis történet miatt vált egyre fontosabbá számomra. Szeretem a történeteket, és ahogy egyre többet kutattam és olvastam az épületről, egyre jobban érdekelt. Az egyik sztori szerint a 19. század elején, amikor a csillagvizsgáló épült, még nem volt közvilágítás a hegy közelében. A csillagászok az épületben maradtak éjszakára, mert volt külön a számukra kialakított hálóterem. A történet szerint ezek a tudós emberek nem mertek éjszaka elaludni a hegyen ólálkodó farkasok miatt, akik az éj leple alatt előbújtak, és riogatták őket. Ma már ez elképzelhetetlennek tűnik: farkasok a város szívében. Sajnos elég kevés adat maradt ránk, de jó pár óra könyvtárazás és neten való keresgélés után elég információm lett ahhoz, hogy tervezhessek.” - meséli Hajni.
A tervezés a csillagászat megismerésével kezdődött, majd különböző csillagászati (armilláris szféra, quadrant, éggömb, horizontárium …stb.) és tanulást segítő eszközök (mechanikus planetárium…stb.) után kellett kutatni, amelyek részben inspirációs forrásoknak is bizonyultak. A plakátok elkészítése tudatosan, a csillagászati szerkezetek és a történetek alapján történt: a grafikákban sok történet egy-egy része kapott elbújtatva helyet.
URANIAE - Silkscreen printing from Tamas Birinyi on Vimeo.„A tervezésben témavezetőm, Balla Dóra segített sokat, a papírra vetésben, a nyár elején egy másik tanárom volt segítségemre. Nagy Lászlóval leszitáztuk a grafikákat egy péntek délután az egyetemen. Nagyon sürgetett az idő, és az aranyfesték még hiányzott előző este. Egy jóbarát segített rajtam, és Nyíregyházáról küldött fel 2 dl aranyfestéket egy befőttesüvegben, hogy másnap megkezdődhessen a munka. Szeretném megköszönni tanáraimnak és barátaimnak segítségüket: Balla Dórának, Nagy Lászlónak, Oláh Szabinak és Birinyi Tamásnak.”
Az Uraniaeprojekt - sajnos csonka formában, a plakátok nélkül - de megtekinthető a Formatervezési Díj 2015 Kiállítás keretein belül az Iparművészeti Múzeumban november 15-ig.
