Élmény

Memento a már nem létező budapesti kulthelyekről (I. rész)

Hunyadi Gasztroműhely & BBQ, street food, hamburger

A kilencvenes évek első felében a zenés-táncos, vagy inkább “rockdiszkós” szórakozóhelyek a virágkorukat élték Budapesten. Noha nem maradtak fenn évtizedekig, de amíg működtek, vagy nem mentek ki a divatból, addig bizonyos szubkultúrák gyűjtőhelyének számítottak. Új sorozatunkban felelevenedik néhány megszűnt, lerombolt, vagy átkeresztelt kultikus hely emléke az évtizedből és az ezredforduló környékéről, az első részben a Kultiplex, a Rockoko, a Totalcar és az E-klub történetére tekintünk vissza.

Kultiplex
Ha megkérdeznénk a mai 30-as, 40-es korosztályhoz tartozó egykori fővárosi éjszakai baglyokat, hogy melyik, már megszűnt szórakozóhely neve hallatán szorul össze a szívük úgy istenigazából, legtöbben egészen biztosan a 2002 májusában megnyitott Kultiplexet említenék. A hely a második világháború előtt a ferencvárosi Kinizsi utcában Kultúr Színpad Mozgó néven indult, amelyet később Kultúrra rövidítettek, 1959-ben már a Kinizsi Moziként volt ismert. 1989-ben keresztelték át Blue Boxra, majd az épületet 2000 nyarán “megszálló” Tilos Rádió rendezte be stúdióját és művházát – immáron Kultiplex néven. Az elnevezés az ezredforduló környékén az amerikai tömegfilmeket az országra szabadító multiplex mozik alternatíváját kívánta sugallni.

Fotó: belvaros.blogspot.com
A nagyjából 1000 főt befogadni képes “Kulti” jazz-, rock- és hip hop koncertek mellett fesztiválokkal, filmvetítésekkel és sportközvetítésekkel várta az alternatív kultúra iránt lelkesedő fiatalokat. Itt adta lemezbemutató koncertjét a Bëlga, de többek között Sena is a Kultiplex színpadán indította be pályafutását. A különféle műfajú partik és az eltérő szubkultúrák képviselői gond nélkül megfértek egymás mellett, a hely közismerten a toleráns kategóriába tartozott. A visszaemlékezések a hangulatos kerthelyiséget emelik ki elsősorban, ahol fák lombkoronái adtak hűs árnyat napközben az egyetemistáknak, délben az ebédmenüre betért dolgozóknak, estefelé meg a csocsózóknak.
Fotó: Juhász Norbert - We Love Budapest
A Kultiplex lényegében megelőzte a romkocsmák korát, hangulata a manapság elterjedt ilyen arculatú szórakozóhelyeket idézte. Ha nagyon lesarkítjuk a dolgot, a népszerűségébe bukott bele. A környékbeli lakosok panaszáradata a zaj, a szemét, valamint a hangos és ittas fiatalok miatt hamar eljutott a helyi önkormányzat illetékeseihez, amihez ráadásul hozzácsapódott egy politikai természetű konfliktus is, így nagy médianyilvánosság közepette a Kultiplex 2008 februárjában stílszerűen az egy hónapos Dózer fesztivállal kénytelen volt elbúcsúzni közönségétől.
Totalcar
Kevéssel a rendszerváltást követően alakult ki egy olyan nagyobb réteg Budapesten, amely az igényes rockzene felé tendált a tuctuc helyett – nekik volt afféle mentsváruk a Krúdy Gyula utcában megbújt, pincekocsma jellegű Totalcar. Aligha sokkoljuk az olvasót azzal, hogy pénteken és szombaton zajlott az élet, ám sokaknak a hétfő esték adták igazán a feelinget, amikor családiasabb hangulatban követték egymást az események. A hely 1993-as bezárásáig és a Nyugati fölé költözéséig (ahol már jóval nagyobb és populárisabb lett) valódi underground gyöngyszemként létezett.
Fotó: TotalCar Nyugati Facebook oldala
Utóbbi időszak kedvelői közé tartozik Móni, aki szinte hetente megfordult a Totalcarban. “A DJ-k jóvoltából olyan zenék szóltak, amelyeket abban az időszakban ritkán, vagy egyáltalán nem lehetett itthon hallani. Itt ismerkedtem meg például a The Cult akkoriban megjelent lemezével és találkoztam a városban koncertező Paradise Lost zenekar tagjaival, akik egyszer csak beállítottak és lazán eldumálgattak a vendégekkel. Ennél is emlékezetesebb eset volt, amikor a ’93 júniusában Pesten játszott a The Cult és a buli után hogy, hogy nem a Totalcarban kötöttek ki a fiúk. Bill Duffy, a gitáros aláírta a farmermellényemet, amit édesanyám másnap kihímezett, így örök emlékem van arról az estéről.”
Fotó: Juhász Norbert - We Love Budapest
Rockoko
Hasonló szerepet töltött be az 1993 környékén a Bihari János utcában üzemelt Rockoko. Lépcsőn kellett lemenni a kis táncterű és kiszolgáló térrel rendelkező helyre, ahol telt ház esetén a plafonról folyt az izzadtság. A nevéből lehet sejteni, hogy nem a rave és a trance hazai rajongói jöttek itt össze szeletelni, sokkal inkább zenészek és újságírók találkozóhelye volt. Aki az underground világban számított valakinek, az ide járt és hallgatta a U2, a Pearl Jam, a The Cult, vagy Iggy Pop lemezeit. A kilencvenes évek elején a Sexepil zenekar basszusgitárosa, László Viktor mutatott irányt a szórakozásnak  akkoriban még simán lehetett számot kérni a DJ-től, nem hajtották el a mondjuk a Killing In The Name-re táncolni kívánó zenebolondot, hogy “majd én eldöntöm, barátom, hogy mi lesz a következő.”
Fotó: Juhász Norbert - We Love Budapest
“Másként fogtuk fel az életet. Akkor tört ránk egyfajta szabadságérzet (nem feltétlenül politikai értelemben), sok minden újdonságnak számított, nem állt minden sarkon egy szórakozóhely, mint manapság – napjainkban ugye nem kell sokat keresgélni, hogy elmenj egy koncertre. Akkoriban jöttek be Magyarországra a nyugati sörök is, ami szintén kuriózumnak számított. Itt találkoztam először csapolt Stellával– Móni emlékeiben tehát nem csak a zenéhez kötődő dolgok élnek.
E-klub
Félig underground helyként működött a kilencvenes évek elején a Petőfi híd budai hídfőjétől a Népligetbe költöztetett E-klub. Előtte 1968-tól 1990-ig a Műszaki Egyetem „E” épületében adott teret elsősorban a keményebb gitárzene kedvelőinek. Az 1998-as átalakítások után mind a “félig”, mind az “underground” szót elhagyhattuk a jellemzésből, mert a rockos vonalat az igényes disco (sic!) váltotta.

Abban az időben valamennyi szórakozóhelynek megvolt a saját hangulata; az E-klub számos, manapság ismert rockbanda “keltetőjeként” üzemelt, több zenekar befutásában segédkezett. Néhány bólogató ember előtt itt próbálkozott meg az áttöréssel a Southern Special, a Hooligans, a Black-Out vagy a Junkies – utóbbi a fiestás Csordás Tibivel a mikrofon előtt, aki az Angelina helyett akkor még karcosabb dallamokat énekelt. A nagyjából 1200 embert befogadni képes épületben péntekenként a rockerek nyomatták bulit, szombatonként pedig a diszkózenére csapatók érkeztek. Népszerűségét tekintve az első háromban tanyázott, ami ahhoz képest igen szép eredmény, hogy a belvárosi dzsihádtól viszonylag távolra esett.

Fotó: artpool.hu
Az évtized elején-közepén hangtechnikusként dolgozott az E-klubban Árvai Péter, aki három évet a DJ pult mögött is eltöltött. A mai napig emlékszik rá, ahogy Ganxsta Zolee szalagos kazettán hozta be első demóját, hogy ugyan játsszák már le néhányszor. Érdekes fogadtatást kapott…“A kisteremben DJ-ztünk Sámson Gabival péntekenként. Kevés olyan hely volt Budapesten, amely az E-klubhoz hasonló egyedi atmoszférával bírt. Sőt, szerintem olyan egy sem akadt, ahol a Dj-k a csajok magas sarkú cipőjéből itták a pezsgőt, vagy félmeztelen emberek az István, a királyt üvöltötték a pultra felállva…Megannyi történetet mesélhetnék másnap reggelig, ami így hirtelen eszembe jut, hogy egyszer a Sing-Sing legnagyobb klasszikusát – Halál a májra! – majd poénból annak az Irigy Hónaljmirigy által készített feldolgozását játszottam le rögtön. Valaki bekiabálta, hogy <<Vissza!>>, mire még vagy 15-ször elindítottam egymás után – az egy órás etap végére már többen voltak a teremben, mint az elején. Előfordult, hogy a DJ azt is megtehette, hogy egy langyos parti közepén megunva az egészet hirtelen lekapcsolta a zenét, mire az emberek kérlelni kezdték, hogy ne hagyja abba. Erre mondta, hogy rendben, de cserébe mindenki legyen szíves letérdelni és úgy könyörögni. Megtették.”
Fotó: Liget Club & Bar
“A Holló című kultfilm akkortájt egy Halloween-bulit is megihletett, ilyenkor a lemezlovasok a fekete madárnak öltözve zavarták le az összejövetelt. Egy ilyen jellegű hepaj után reggel hazafelé menet az újságosnál vettem észre, hogy az egyik napilap címlapján mosolygok az emberekre. Hogy milyen számokat játszottam? Keveseknek voltak itthon igazán jó zenéi, a kuriózumokért külföldre kellett utazni. Követtük az MTV-n látható trendeket, tehát amikor bejött mondjuk a Prodigy, igyekeztünk lépést tartani. A beszerzésben Sámson Gabi járt az élen, de neki könnyebb dolga volt, mert az időtájt egy CD-boltban melózott.”

Az E-klub 2008-ban bezárt, de a helyén megnyílt a Diesel Klub, amely napjainkban Morrison’s Liget néven létezik.