A város 20. századi történelme épp elég indokul szolgál ahhoz, hogy Budapest a mai napig tele legyen óvóhelyekkel. A betonmonstrumok közül kevés maradt meg jó állapotban és még kevesebb látogatható. Somogyi Levente nagyon felkészült és szórakoztató vezető, aki abszolút élményszerűvé tesz egy olyan, elsőre nem túl csábítóan hangzó programot is, mint a bunkertúra. A Csepel Művek bejáratánál találkozunk, ekkor még nem tudjuk pontosan, hogy mi vár ránk.

Város a városbanA HÉV-ről leszállva mindössze pár métert kell sétálnunk a Csepel Művek főbejáratáig, ahol a BudapestScenes túravezetőjével és az éjszakai bunkertúra többi résztvevőjével találkozunk. Levente stílszerűen gyakorlatilag bombáz az infókkal, de mégsem érezzük egy percig sem, hogy sok lenne. Nagyjából fél óra alatt jutunk el a gyárváros belsejében található bunkerhez, addig pedig megismerkedünk a rém szórakoztató utcanevek, a kerületnyi ipartelep és a Weiss család történetével.

Az alapító Weiss Manfréd eleinte egy belvárosi, Lövölde téri üzemben gyártotta konzervjeit, majd Csepelre költözve az egész Osztrák-Magyar Monarchia második legnagyobb hadiipari üzemét építette föl. A lőszerek mellett háztartási eszközöket és külföldi tervek alapján autókat gyártottak, - utóbbi miatt az egyik legnagyobb német autógyár be is perelte őket - a kerékpárgyártás pedig a mai napig jelen van a szigeten.

A gyakorlatilag szétbombázott területet a háború után hamarosan államosították, a többször átkeresztelt gyár előtt pedig egészen a rendszerváltásig egy ormótlan Lenin-szobor állt.Új idők, változó bunkerekA fentiek fényében nem csoda, hogy a hatalmas ipartelep a szövetségesek elsőrendű célpontjává vált a II. világháború alatt. A gyár vezetése már a kezdetektől gondolt a munkások védelmére, de a támadó fegyverek fejlődésével a bunkereket is folyamatosan fejleszteni kellett.

Miután kellően fölkészültünk - és mellesleg a nap is lement - belépünk a még vaksötét bunkerbe. Itt először egy hatalmas falitérképről megtudjuk, hogy pontosan hol is vagyunk, majd vezetőnk úgy mesél a technikai érdekességekről, alapozásokról, energiaelnyelő bálákról, elszívókról, túlnyomásról és vegyvédelemről, hogy még az arra kevésbé fogékonyak is elképedve hallgatják. A túra közepén szabadidőt is kapunk, így bárki megtekerheti a légvédelmi szirénát, megszemlélheti az időkapszulának is beillő bunker gépeit, a korszak különböző tárgyait, így például a kifejezetten vicces Polgári Védelem című magazinban lapozgathatunk, megtudhatjuk, hogy mi az a t.c. és hogy hogyan viselkedjünk atomtámadás esetén. Az utcán.

A harminc perc pillanatok alatt eltelik, miközben mindent kipróbálhatunk és lefotózhatunk, de a java csak most következik.
PszichoterrorA háború egyik ritkán feldolgozott aspektusa a pszichológiai terror, ezen belül is a a védekezők oldalának, a polgári lakosság érzéseinek, félelmeinek bemutatása. Nem könnyű feladat, de a számos összegyűjtött dokumentum, a Levente által készített hiánypótló videóinterjúk és a bombázószimuláció segítenek megérteni a II. világháború egyik leghosszabb és legkegyetlenebb ostromának hétköznapjait.

Utóbbi különösen félelmetes, ahogy a vaksötétben, az akár száz Liberator gépből álló kötelék motorjainak morajlása megközelíti a várost, majd elkezdenek hullani a bombák. Mi mindezt csak a mélynyomók által éljük meg, de még így is gyomorszorító arra gondolni, hogy ez nagyapáink mindennapjainak része volt. A túra egyetlen "hibája", hogy ez a rész már-már túl élethű.

Budapesten számos, jobb-rosszabb vezetésen vehetünk részt, de ezeknek egy része olyan, mintha felcsaptuk volna a Wikipédiát. A Budapest Scenes túrájának erőssége, hogy rengeteg kutatómunka áll az elmondottak mögött: vezetőnk heteket töltött el levéltárakban, megkereste a szemtanúkat és mellesleg egy egész komoly magángyűjteményt hozott létre, amelyet egyik-másik múzeum is megirigyelne.

Az egész túra nagyon jól fölépített, akár egy bunker, emellett Levente remek előadó, megszállott kutató és igazi profi, aki bár hetente kétszer indul a 2-es számú csepeli bunker felfedezésére, előadása mégsem válik rutinszerűvé.

A mintegy háromórás program alatt humanista költőket megszégyenítő gondolataink támadtak (mi végre is a háború) és megtudtunk egy csomó érdekességet a város múltjáról és a lakók mindennapjairól. A BudapestScenes "pofátlanul szubjektív" vezetését nemcsak techőrülteknek és adrenalinfüggőknek ajánljuk, hanem - a klausztrofóbiásokon kívül - tényleg mindenkinek, hiszen olyan egyedi nézőpontból teszi átélhetővé a 20. századi történelmet, ahogy mi sem sejtettük, amikor beléptünk a Csepel Művek főkapuján. A túra után pedig nincs is jobb program, mint kitalálni az ekkor különösen hangulatos gyárvárosból és Rizmajernél leülni egy sörre: az tuti, hogy lesz miről beszélni.