Nincs olyan, aki ne szeretné egy anyuka főztjét, ami mellé kedvesség, odafigyelés is jár. Valami ilyesmit nyújt az Anyu, a legújabb budai levesező-szendvicsező, amely kívülről anarchia-jeles punk üzletnek látszik, belül viszont vannak házilag készült levesek, szendvicsek, saláták, hummus, quiche, sütik, turmixok és házi limonádé. Az van, hogy legszívesebben zsebretennénk az egészet, és hazavinnénk.
Az anyukák nem csak végtelen szeretetükről, hanem remek főztjükről is híresek. Ennek a két kivételes tulajdonságnak az egyesített hatalmából született valami Budán, ami nem a
Bolygó Kapitánya, hanem egy hely, ahol jót ehetünk jó áron, és a pult mögött álló lányok kedvesek, plusz még mosolyognak is. A házi kosztra reflektálva a legújabb levesező-szenvdicsező az Anyu nevet kapta. És egyébként a tulaj tényleg egy anyu.
A sarok helyiség pici, de jól pozicionált a Bercsényi utcában a BME-hez közel van. Belépve olyan a Fónagy Dóra - Belsőépítész által újrértelmezett, nyitott tér, mintha valakinek a konyhájába léptünk volna. Karakteresen észrevehető az utcában Orosz Ricsi grafikái miatt. A pult mögött olyan izgalmakat fedeztünk fel rögtön, mint a gyömbéres sárgarépakrém leves (450 Ft), az almás-rozmaringos cékla leves (450 Ft), az angol zelleres-csirkés szendvics (650 Ft), a francia camembert-chilis eperlekvár szendvics (650 Ft), a rukkolás-kecskesajtos szendvics (650 Ft), különböző házi torták (400-550 Ft), a házi limonádé (400Ft) és hummus harissa-val (490 Ft).
Mi egy angol zelleres-csirkés szendvicset, egy ázsiai oldalassal megpakolt szendvicset, illetve egy gyömbéres sárgarépakrém levest kaptunk. A kóstolásra is gyakran használt fotósunk véleménye ez volt: a zeller friss és egészen egyedi textúrát ad az ételnek, a leves nagyon rendben van, az ázsiai szendvicsben meg különlegesek az ízek. Ennek egy kicsit utána is kérdeztünk, és kiderült, hogy a kókusztej, a gyömbér, a citromfű, a chiliszószban konfitálás és a szójaszószos pácban kisütés tehet az egészről. Az étkezést egyébként elégedett hümmögés is kísérte. Amúgy csámcsogni ér.
Az itt kapható finomságokban egységesen az a különleges, hogy minden friss, házilagkészül, és felesleges adalékanyagoktól mentes. Az is jó hír, hogy az Anyu a vegetáriánus kompatibilis, lisztérzékeny barát, szereti a bringákat, rajong a kutyákért és a diákoknak 10% kedvezményt ad. Szóval tulajdonképpen tényleg olyan, mint mindenki anyukája, aki még arra is vette a fáradtságot, hogy a falakra felírjon egy csomó érdekes dolgot a különböző ételekről. Kóstolgatás közben megtudtuk, honnan ered a paradicsom szó, hogy a paprikát kezdetben dísznövényként tartották számon, és hogy a leves segíti az emésztést.
A választék természetesen egyébként nem állandó: az öt darab fix szendvics mellett hetente 3-4 mindig változik, a levesek minden nap mások, a sütik lényegében ugyanazok, de mindig van bennük valami apró extra, a francia quiche mindig más ízű, a kenyerek pedig egyszer olivásak, egyszer paradicsomosak. Nehéz megunni.
Az egyetlen negatívum, hogy a hely elég kicsi, 4-5 embernél több nem igazán tud kényelmesen leülni. Erre az egyik megoldás a nyilván csak jó időben üzemelő terasz, a másik pedig az elvitel.
