Hotelek és szállások

Liszt Ferenc a Grand Hotelben – a Corinthia elnöki lakosztályában jártunk

Fotó : Corinthia Hotel

Elnöki lakosztályokat bemutató cikksorozatunk harmadik epizódjában – az első kettőt itt és ott olvashatjátok – a Király utca közvetlen közelében fellelhető Corinthia Hotel Budapestet vettük célba. Akárcsak a korábban feltérképezett palotáknak, a Corinthiának is fordulatos történetet írt a véletlen, amely a dicsőség, a tragédia, a komédia és az újrakezdés elegye. E regénybe illő múlt és az ötcsillagos jelen találkozása a világsztárok által frekventált, Liszt Ferencről elkeresztelt elnöki lakosztályban is szembetűnő bizonyítékot szolgáltat arra, hogy valódi minőség csak két idősík házasságából születhet.

Királyi kultúra

Hogy követhető legyen a cselekmény, kezdjük az elején. 1896-ban, a budapesti Világkiállítás alkalmából nyitotta meg Erzsébet körúti kapuit a Corinthia ősatyja, a Grand Hotel Royal Budapest. Az építkezés két évig tartott, a terveket pedig a Lukács Gyógyfürdőt is jegyző, svájci származású Ray Rezső Lajos készítette.  A szálloda nagyvilági eleganciája már a kezdetektől fogva úgy vonzotta a kor társadalmi és intellektuális elitjét, akár Kosztolányit a kávé és a napi negyven szál cigaretta. Ha már Kosztolányi: a New York Kávéházban dőzsölő Nyugatosok vacsorázni, vitatkozni és olykor aludni is a Grand Hotel Royalba jártak; ám a kultúra nem csupán az irodalomtörténet legdíszesebb kompániájának köszönhetően költözött be a királyi falak közé.

1896. május 10-én a szálló kávéházában vetítették először a Lumière-testvérek mozgóképeit, így a Grand Hotel Royal a magyar film egyik bölcsőjeként is funkcionált. A filmvászon húsz évvel később, 1915-ben bukkant fel újra az Erzsébet körúti színen, tudniillik a kihasználatlan bál- és hangversenyterem az ezer férőhelyes Royal Apolló mozi felségterületévé avanzsált; majd 1950-től egészen 1990-ig Vörös Csillag néven várta a mozizni vágyókat. A rendszerváltás után még hét évig bírta szuflával a régi-új Apolló, ám 1997-ben végleg bezárt.

Fotó: Corinthia Hotel
Vesztegzár a Grand Hotelben

Ahogy a mondás tartja, amit a sors az egyik kezével ad, azt a másikkal elveszi, és ez a Grand Hotel Royal esetében sem történt másként. Központi elhelyezkedéséből adódóan rosszból is bőven kijutott a régi idők Corinthiájának, hiszen nem csupán a 20. század prominens személyiségei és kiemelkedő elméi ejtették rendszeresen útba, hanem a megszálló seregek is. Bár a francia reneszánsz stílusjegyeit felvonultató épület súlyosabb sérülés nélkül megúszta a második világháborút, egy szégyenfolt mégis keletkezett a Royal renoméján; tudniillik a korábbi évtizedekben többek között Josephine Bakernek otthont adó szobákat a Gestapo vette birtokba. Ennek oka a fent említett, kiváló elhelyezkedés mellett a Royal saját generátora volt, amely a szó szerinti legsötétebb időkben is képes volt világosságot vinni a pesti éjszakába1953-ig hivatalként, majd ismét hotelként működött, aztán jött az ’56-os szabadságharc, amely krízist biztosított a későbbi katarzishoz: a tetőszerkezet porrá égett, és az épület egyéb részeiben is komoly károk keletkeztek. Mivel a Duna-parti szállodasorból a háború után csak füstölgő romok maradtak, kézenfekvő volt, hogy a viszonylag ép Grand Hotel Royalból alakítják ki a kor reprezentatív luxuskomplexumát. A minden részletre kiterjedő, jelentős változásokat eredményező felújítási munkálatok 1957-ben kezdődtek.
Az Erzsébet körút újjászületett szálloda-arisztokratája 1961-ben nyitotta meg 367 szobáját a nagyközönség előtt; és két évvel később meglehetősen groteszk körülmények között került a közérdeklődés fókuszába. Oscar Wilde azt írja egyik esszéjében, hogy inkább az élet imitálja a művészetet, semmint fordítva, és 1963. augusztus 14-én ez valóban így esett: kisebb-nagyobb eltérésekkel megelevenedett Rejtő Jenő Vesztegzár a Grand Hotelben című mesterműve. Történt ugyanis, hogy a budapesti Grand Hotel gondnoknőjén jelentkező kiütéseket tévesen feketehimlőként diagnosztizálták, a szállodát pedig tüstént vesztegzár alá vonták, amely egészen szeptember 20-ig érvényben volt. Míg a műszakban lévő dolgozók tobzódtak a lucullusi lakomákban és egyéb, nem éppen Rejtő-regénybe illő földi hívságokban, a szabadnaposokat a Szent János Kórház járványügyi osztályára száműzték. A vesztegzár két helyszíne egy dologban mindenképp megegyezett: itt is, ott is életre szóló barátságok szövődtek. Nem áll szándékunkban frázisgyűjteménnyé silányítani a cikket, de nincs más választásunk, mert a történelem ismételte önmagát: a szálloda 1991-ben ismét bezárta kapuit.
Fotó: Corinthia Hotel

Némi enyészet, egy kiadósabb patkányinvázió, valamint az elmaradhatatlan ingatlankalamajka után a máltai Corinthia Hotels International lehelt új életet a jobb sorsra érdemes épületbe; amelyet 2004-ben, alig egy évvel megnyitása után, Európa legszebb szállodájának választottak. A fedett átriummalhatodik emelettel és csaknem félszáz szobával bővített Corinthia Hotel Budapest immár tíz éve az Erzsébet körút egyik ékköve, amelyben olyan világsztárok fordultak meg, mint PinkGerard DeparideuJean RenoPaul Anka, Donald SutherlandCatherine Deneuve, vagy épp José Carreras.

Az elnök szárnyai

A hosszas múltidézés után térjünk vissza a jelenbe, és vizsgáljuk meg közelebbről, mit is tud a Liszt Ferenc nevét viselő elnöki lakosztály. A lenyűgözően tágas, 240 négyzetméteres tér egy ikerkanapésdohányzóasztalos nappalival indít, amelyben négy szín – bézs, mélybordó, aranysárga, sötétbarna -, valamint a visszafogott elegancia dominál. A nappali ablakainál lévő homlokzatrészen díszelegnek a szálloda idézőjeles védőszentjei, vagyis az évszakok istennőit ábrázoló szobornégyes, amely a párizsi kormány ajándéka volt az 1896-os nyitás idején; és amely szinte egyetlen karcolás nélkül átvészelte a történelem viharait.
A lakosztály két szárnyát kétpetéjű ikerpárként aposztrofálhatjuk. A jobb oldali traktus első helyiségében egy pihenőrészleggel megspékelt dolgozószoba kapott helyet.

Ebből egy hangulatvilágítással fűszerezettkupolás hálószoba, egy összkomfortos káddal és zuhanyfülkével felszerelt fürdő; továbbá egy női álmokból eszkábált gardrób nyílik.

bal oldali szárny lényegesen zegzugosabb. A szivar alakú ebédlőasztal uralta étkezőből szeparálható szervizkonyha, illetve, egy ajtóval arrébb, egy újabb előszoba tárul elénk; míg utóbbi a kétpetéjű ikerpár másik feléhez, vagyis a kettes számú hálószoba-fürdőszoba duóhoz biztosít hozzáférést.

A különbség elenyésző, de azért felfedezhető: a fürdő kisebb, a zuhanyfülke szintén, ám a kád masszázsfunkciói bőven kompenzálják a szűkösebb teret. A két hálószoba közötti eltérés a fotelek stílusában és formavilágában realizálódik. Mind a Corinthia csavaros cselekményű földi pályafutása, mind az elnöki lakosztály enteriőrje – amely Joshua Judd és a GA Design hírnevét öregbíti -, mind pedig a szálló hagyománytisztelően modern atmoszférája mély nyomokat hagyott bennünk, mondhatni magába szippantott; így amikor kiléptünk a sűrű hólepelbe burkolózó Erzsébet körútra, kicsit úgy éreztük magunkat, mint egy időutazó, aki képtelen eldönteni, hogy éppen melyik évszázadban kóvályog. Zárógondolat gyanánt térjünk vissza a valóság talajára, egész pontosan az anyagiakhoz: egy Liszt Ferenci éjszaka ára – szezontól és telítettségtől függően – 3,000 és 5,000 euró között ingadozik, ám a csúcsminőséget és a luxust Rejtő-féle Grand Hotelben sem osztogatják ingyen.
Fotó: Corinthia Hotel