We Love Budapest: Minden eddigi filmedtől eltér az amerikai szuperprodukció. Hogy jött a felkérés, és hogy viszonyultál a szerephez?
Sebastian Koch:
A rendező, John Moore, már évek óta együtt akart dolgozni velem, most végre sikerült is. A szerepben független színészként főként az vonzott, hogy először a pályám során részt vehetek egy ilyen nagy volumenű produkcióban. Ez az év egyébként is a változatos kihívásokról szólt.
WLB: Műfajok vagy országok terén?
Sebastian Koch: Mindkettő. Arról, hogy az egyik hónapban még egy a 18. századi Görögországban játszódó filmet forgatok, a másikban egy erősen politikai jellegű német produkciót, amit egy londoni kiruccanás követ, majd Budapest a Die Hard-dal. A filmezés minden apró szegletét lefedtem ebben az évben.
WLB:
Láttad a Die Hard előző részeit?Egyiket sem, de miután felkértek a szerepre mindet megnéztem. Lett kedvencem is: a Die Hard 3 (Az élet mindig drága).
WLB:86 nap forgatás, négy és fél hónap Budapest. Mennyire volt lehetőséged megismerni a várost?
Sebastian Koch:
Annyira igen, hogy beleszerettem. Szerencsém volt, mert már a legelején megismerkedtem olyan emberekkel, akiknek köszönhetően a szabadidőm jelentős része a társasági életről, így a városról is szólhatott. Azt kell mondanom, a város legvonzóbb oldalát ismertem meg.
WLB: A szerelemhez ennél több kell...
Sebastian Koch:
Az biztos, és én Berlinben is azt az időszakot szerettem leginkább, amikor a kilencvenes évek fejlődése után elkezdett világvárossá alakulni, holott erre még egyáltalán nem állt készen. Bájos bizonytalanság, tökéletlenség, kettősség – ez legalább annyira tetszik Budapestben, mint az, hogy befogadó.
WLB:
Sokkal inkább, mint mondjuk Párizs vagy London?
Sebastian Koch:
Szerintem igen, mert itt nyugodtabbak az emberek, hiszen jóval kisebb a verseny. New Yorkban, Londonban vagy akár Párizsban akkor van súlya véleményednek, ha valami nagyon eredetit mondasz. Itt minden lazább, nincs akkora teljesítménykényszer.
WLB:
Talán a Berlin-Budapest párhuzam miatt vagy olyan elfogult, mintha csak itt születtél volna. Szerinted mennyiben hasonlít a két főváros?Sebastian Koch:
Berlin egyre modernebb; nagyon tetszik, hogy Budapest még sok titkot rejteget. Ráadásul ezek a kincsek nincsenek olyan messze egymástól. És most nem csak a valóban romos kocsmákra gondolok.
WLB:
Tíz éve, a Szomorú vasárnap forgatásakor, jártál már itt. Mik a legszembetűnőbb különbségek akkorhoz képest a magyar embereket tekintve?
Sebastian Koch:
Azt hiszem, az emberek sokkal nyitottabbak voltak akkor, mint ma. Mintha tartanának attól, hogy túl sok külföldi él a városban, és most már van vesztenivalójuk is. Persze már ezen a téren is tapasztalható változás, de ez egy generációkon átívelő folyamat.
WLB: Mikor jössz újra Budapestre?
Sebastian Koch:
Írtam egy forgatókönyvet, amiben Budapestnek szánom az 1930-as évek Berlinjének szerepét, emiatt szívesen eljönnék újra.
WLB: Ezek szerint már forgatókönyvíróként is kapcsolódsz a filmekhez. Alkotói oldalról mi a legcsodálatosabb a moziban?
Sebastian Koch:
Nekem a képernyő egy csoda, ami majdnem száz százalékban képes imitálni az életet. Ragaszkodom hozzá.
Fotó:
Spokeo, Best Hollywood
