A Stirlitz őrnagyot a köztudatba csempésző kultikus szovjet kémsorozat, A tavasz 17 pillanata főcímzenéjének szövegében van az a sor, mely szerint:
az idő soha-soha meg nem áll, az órák róják szüntelen az útjukat.
Ennek igazával vitába ha nem is szállnánk, de némi kiegészítést tennénk hozzá. Léteznek a világban, így Budapesten és környékén is olyan helyek, ahol
legalább az illúziója megvan annak, hogy az idő nem halad, vagy legalábbis annyira belassul, hogy szinte meg seM mozdul.
Ahol olyan érzésünk van, mintha valamiféle állandóságba kerültünk volna, ahol múlt, jelen és jövő ugyanazt jelentik, vagy épp nem jelentenek semmit. Ahol csak vagyunk, és ahol jó érzés lenni. Nem ketyeg az óra, és nem zavar senki és semmi. Amíg ott vagyunk, elfelejthetjük az élet máskor fontos elemeit, és csak akkor csekkolunk vissza a valóságba, amikor a belső akkumulátorunk már zölden villog. Ilyen helyekből gyűjtöttünk össze 10-et.
Óbudai kísérleti lakótelep
A II. világháború után komoly lakásproblémákkal küzdött a város, így sok helyen folyt építkezés, hogy a hiányt pótolni tudják. Óbudán az 50-es években húzták fel a kísérleti lakótelepet, ami azért volt kísérleti, mert itt próbáltak ki új technológiákat és új lakástípusokat. Ami egykor a jövőt testesítette meg, azt mára benőtte a zöld, mintha az emberek mellett a természet is elfoglalta volna ezt a részt – vagy csak visszavett magának belőle valamennyit. Nem véletlenül van olyan érzésünk itt sétálva, mintha már túl lennénk a jövőn is, valahol elveszve az időben, vagy inkább feloldódva az időtlenségben.
Lupa-sziget
A Budakalásznál lévő Lupa-sziget olyan, mint egy kis ékszerdoboz a Duna közepén. Ha nincs saját csónakunk, akkor csak komppal tudunk átjutni a szigetre. A partra lépve a hatás azonnal érvényesül: mintha ránk zárulna az ékszerdoboz fedele, és már nincs is más, mint ez az időn kívüli, vadregényes, buja táj, és abban mi, illetve még pár ember rajtunk kívül. Messze érezzük magunkat, és nemcsak Budapesttől és nemcsak fizikailag, hanem úgy általában mindentől és lelki értelemben is.
Tomori köz
Ahogy az Óbudai kísérleti, úgy a Fiastyúk utcai lakótelep is az 50-es években épült. Nem túl nagy, mindössze pár utca és köz. Zöldövezetes, az egyik oldalon a Rákos-patak határolja, és csendes, emiatt pedig szinte automatikusan elmélyül magában az, aki belép ide. A leghangulatosabb része a filmszerű Tomori köz, amelyet egy rövid és szép ívű kanyar tesz még izgalmasabbá, és amelynek a középső része térszerűen kiszélesedik, egy zárt világ hatását keltve. Itt találjuk az Olvasó lány szobrát is, melynek közelében letelepedve le is forgathatjuk azt a bizonyos filmet – persze csak fejben –, ami egy olyan különleges helyen játszódik, ahol nincs már múlt és jövő, csak örökös jelen.
Lukács fürdő
A klasszikus budapesti fürdőknek mindig is volt egy békebeli hangulata, amit ma már igazán csak egy képvisel: a Lukács. A többit végleg maga alá gyűrte a turizmus, amivel nincs semmi gond, de azért reméljük, hogy a Frankel Leó úti fürdő megmarad olyannak, amilyen most. Az 1895-ben megnyitott Lukács több szempontból is különleges: az épületek közé, az udvarokba beszorított medencék, a tetőn kialakított napozórész, ahonnan a Dunára is rálátni, vagy a kis park, amin keresztül a fürdőbe jutunk, mind izgalmas részletek. Megférnek itt egymás mellett korok és emberek: a csíkos fürdődresszes, pödört bajszú fürdőmester, a fecskét viselő szocialista dandy, az egyenletesen barnuló szépasszony, a reumás bácsi, és az is, aki csak az árnyékot szeretné élvezni a lombok alatt vagy a lebegést a vízben.
A cinkotai régi temető
A XVI. kerülethez tartozik Cinkota, melynek az egyik városrésze Ilonatelep. Csendes, nyugodt, kertvárosi vidék. Ha úgy teszünk le valakit itt, hogy nem áruljuk el, hol van, nem biztos, hogy elsőre Budapestre tippelne. Itt áll egy Árpád-kori alapokra épült evangélikus templom, mellette pedig egy vadregényes és gótikusan romantikus kiserdő húzódik. A fák az egykori cinkotai temetőt rejtik, sírokat, amiket a lassan pergő évtizedek alatt komótosan benőtt az aljnövényzet és befutott a borostyán. Sajátos hangulata van, ami talán nem való mindenkinek, pedig igazán különleges: mint valami köztes hely az élők és a holtak birodalma között.
OTI-telep
Albertfalva 1930-as években felépült tisztviselőtelepének, az OTI-nak (Országos Társadalombiztosító Intézet) a mesebeli házacskái olyan érzést keltenek, mintha a Süsü, a sárkány díszletei között sétálnánk. (Az OTI-telep egyébként ebben nagyon hasonlít a Wekerletelephez, ami szintén szereplője lehetne ennek a cikknek.) Az egykori tisztviselőtelep földszintes házikóinak boltíves bejáratai, illetve a zsalugáteres ablakok erősítenek rá leginkább a mesés hangulatra. E lakótelep zárt világa azt is jelenti, hogy más, mint a körülötte lévő élet, egy sziget, ahova belépni egyenlő azzal, hogy kizárjuk a nagyvilágot. Vagyis amíg itt kóborolunk, megnyomjuk a Pause gombot, és az élet megáll.
Molnár-sziget
A Soroksáron, a Ráckevei-Duna-ágban található szigeten egykor vízimolnárok éltek, ma már inkább csendes pihenő- és üdülőövezet, ahova akkor is érdemes kitekerni vagy kiautózni, ha nem vagyunk telektulajdonosok. Még át sem érünk a hídon, már el is felejtettük a nagyvárost, pedig még bőven a határain belül vagyunk. Olyan, mint az örök nyár szigete, még akkor is, ha tudjuk, a tél ide is elér. Mert ott van benne a múlt összes nyara, sőt, a nyár itt mindig ugyanolyan. Hasonló élményt kínál egyébként a Szentendre után található Pap-sziget.
Gázgyár
Az egykori Gázgyárnak nemcsak a már termelőtevékenységet nem folytató, épségben megmaradt és védett ipari épületei lenyűgözőek, vagy az ott gyökeret eresztett, a modernt a régivel ideálisan egybefésülő Graphisoft Park, hanem a gyár egykori dolgozóinak házai is. A mérnökök lakásai közvetlenül a Duna-parton épültek fel, a munkásokéi valamivel beljebb. A különleges házak látványába könnyen belefeledkezik az ember, nem nehéz elveszni köztük, ami nem is olyan nagy baj, pláne ha azért jöttünk, hogy egy időre elfelejtsük az időt.
Zuglói japánkert
A Zuglóban, a Kövér Lajos utca elején található japánkert több minden miatt is szót érdemel. Egyfelől ez az ország legelső japánkertje, 1928-ban alakították ki, és nem sokkal nyitása után a japán herceg és neje is felkeresték és megcsodálták. Másfelől azért is különleges, mert forgalmas részen, a Bosnyák tér és a Róna utca között, a zajos Thököly út szomszédságában találjuk ezt a rejtett kis kertet, ám a város káoszából odabent semmit sem észlelni. Ha belépünk ide, azonnal kilépünk időből és térből, és még csak nem is biztos, hogy helyileg pont a Távol-Keleten találjuk magunkat, hanem csak egy buja kertben valahol. Az is lehet, hogy épp az Édenkertben.
A nagytétényi Duna-part ártéri erdeje
Budapest legfiatalabb tanösvénye okán látogattunk ki nemrég Budafok-Tétény Duna-partjára, ahonnan nehezünkre esett visszatérni a civilizációba. Varázslatos vidék, amit receptre írnánk fel mindenkinek, akit stresszelnek a hétköznapok. Ez a környék biztosan segíteni fog, itt ugyanis az időtlen természettel randevúzhatunk.
(Borítókép: Szabó Gábor – We Love Budapest)
Legyetek ott első városi piknikünkön!
Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.
Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!
hirdetés
