Mi az a falafel?
A gasztrokultúrát illetően a legnehezebb mindig az eredettörténet felgöngyölítése, hiszen a modern országhatárok, államok már közel sem úgy néznek ki, mint a régmúltban. Történelmi térképek mutatják meg a néhai területeket, a mai atlaszunk egészen máshogy fest. Ráadásul nemcsak itt torpan meg az alkalmi kutató, hanem az „eredeti” és az „első” meghatározásánál is, hiszen ami jó, ami finom és amire büszke lehet egy nép, azt mindig több gazda vallja magáénak. A falafel esetében az első növényi golyócska egyes források szerint Alexandriához, a mai Egyiptom gigászi kikötővárosához köthető. Ráadásul nem is annyira régről, 1882-ből, a brit megszállás idejéből származik az első írásos feljegyzés a falafelről. Van még csavar is bőven: állítólag a brit tisztek Indiában ízlelték meg a hasonló növényi finomságokat (például a vadát), így kívántak rá, és szerették volna, ha az egyiptomi szakácsok helyi alapanyagokból próbálkoznak. Ez ismét egy erősen ködös és sokrétegű sztori.
Közben ezt az isteni fogást magukénak tekintik Izraelben, Palesztinában, Jemenben, Libanonban is. Imádják, falják, terjesztik az igét Tel-Avivtól Londonig.
A név a ful vagy fil szavak nyomán született, ez pedig a fava babfélére céloz. Ugyanis kezdetben kizárólag babbal, majd keverve babbal és csicseriborsóval, illetve a legmodernebb változatok csak csicserivel készülnek. Odabent sok zöldfűszer (ez adja a sokszor zöldes színt) és a hüvelyesek, kint pedig jó esetben a ropogós, finoman átsült kéreg, amire annyira jó ráharapni, és ami nem puhul fel a különböző mártásoktól, savanyúságoktól, szószoktól. Ami nehéz a műfajban, az talán pont a megfelelő roppanás és a falafel „testének” puha, de nem elporladó, nem túlságosan olajtól átitatott textúrájának elérése. Ha kívül-belül túl puha a csicserigombócunk, akkor oda az élmény!
Egyre többen készítik mostanában forró levegős sütővel, hogy mérsékeljék az olajhasználatot, de még mindig a klasszikus módon, bő forró olajban sütve az igazi. Ehhez akár repceolajat, mogyoróolajat is használhatnak a sima napraforgó helyett.
Feltéteit tekintve gyakorlatilag végtelen a falafelek variációja: pitába tömve, hummusszal vagy simán tahinivel kenve, sok zöldséggel és labneh krémmel, savanyúságokkal, friss salátával, sült krumplival, egyszerűen mindenhogy kiváló a vegán csicserigombóc vagy a manapság egyre divatosabb lyukas diszkosz formában készített falafel.
1/7
Mozata
A város egyik kedvenc libanoni éttermében eddig csak isteni falafeleket ettünk, akárhányszor náluk jártunk. Tarator (tahini) szósszal érkezik, ami egy citrusos-fokhagymás mártás, remek mártogató az aranybarna csicserifalatokhoz.
2/7
Falafel Fusion
A Király utcai helyen a tradíció és a modern inspirációk keverednek egy színes és szerethető koncepcióban. A szendvicsek és a bowlok is klasszak, sok ízzel és fűszerrel.
3/7
Hummus bar
A franchise, ahol Budapest talán először ismerkedhetett meg a kellemes kis csicseris golyóbisokkal, amik a hummusszal kent tányérokban várták, hogy villára tűzzük őket. A receptúra régóta változatlan, mindegyik Hummusbarban ugyanazt kapjuk majd.
4/7
Leila
Nem is olyan régen költöztek át a Paulay Ede utcából a Váci utcába, egy tágasabb, több lehetőséget nyújtó helyre. A falafelek változatlanul szuperek, tahinivel érkeznek, de ha adhatunk egy tippet, akkor pesztós hummusszal is próbáljunk rájuk, megéri!
5/7
Falafel Bar
A Wesselényi utca izraeli Falafel Barjanem az a reklámozós, pezsgő, hájpolt típus, mégis állandó szuper minőséget hoz, sok a jóra fogékony turista is, akik elégedetten laknak jól. A szendvicseik egyszerűen remekek, szuper savanyúságaránnyal, tojással, krémekkel és persze falafellel.
6/7
Tahina
Szendvicsben, tálban és bowlban is parádézik a falafel a zsinagóga tőszomszédságában. Biztos, hogy adalékok és felesleges körök nélküli, friss és ropogós alapanyagokkal készülő ebédet/uzsonnát kapunk náluk, aranyló falafelekkel.
