Gengszterfilmek és Gotham City Budapesten – Az art deco épületek

Teljesen mindegy, hol állunk meg a városban, historikus palotákból és szecessziós épületekből nem lesz hiány, de modern és kortárs házakból is sokkal többet találunk elsőre Budapesten, mint art deco épületből. Barangolásaink közepette viszont biztos, hogy fel fognak tűnni az egyiptomi hieroglifák, fáraók, különös istenalakok, a csúcsra járatott geometria és az elmaradhatatlan cikcakk forma is.

Egyrészt amikor már javában tombolt a szecesszió, de még a historizmus is virágkorát élte, az art deco már nagyban bontogatta szárnyait – meg persze a premodern is bekúszott a képbe –, így elkerülhetetlen volt az egymásra hatás. A jazzmodern stílus erősen merített az antik mitológiából, nem véletlen, hogy az épületekről rendszeresen ránk köszön Prométheusz vagy Artemisz alakja, persze szigorúan éles vonalakkal.

Bármennyire díszesek és izgalmas formavilágúak is ezek az épületek, a szecessziónál megszokott kecsesség és báj helyett itt inkább az elegáns keménység az úr. Az ókori istenek és titánok mellett gyakran még a fáraók, a szfinx újraértelmezett verziója és az egyiptomi világ is feltűnik, ugyanis Tutanhamon sírjának felfedezése annyira felvillanyozta a világot, hogy a művészek is gyakran nyúltak az egzotikus világhoz. 

A stílus nálunk a késő szecesszióból bontakozott ki, és sok hasonlóságot mutat a bécsi, geometrikus szecesszióval, és míg itthon inkább az I. világháború után vált egyre népszerűbbé, a franciák már jóval előtte kifejlesztették maguknak az art deco stílusjegyeit, ráadásul ez volt az első modern irányzat, ami valóban nemzetközivé vált. A történet persze nem ennyire egyszerű, a stílus mögött megbújik a németek és a franciák közötti versengés, ugyanis utóbbiak feltett szándéka volt lekörözni a német ipart és megmutatni az egész világnak, hogy ők is tudják hozni azt a szintet, sőt, még jobbat is. 

1925-ben rendezték meg a párizsi világkiállítást, hogy megmutassák iparművészeti nagyszerűségüket és az új világstílust, és hogy a németek ne tudjanak maradandót alkotni, szándékosan későn értesítették őket. A kiállításra pár magyar építész is kiutazott, akik felismerték, hogy itt valami friss és erős stílus van születőben, de itthon kevésbé merték alkalmazni.

Annak ellenére, hogy az egységes dekoratív elemek már a művészetek minden területén, így a festészetben, a szobrászatban, a divatban, az építészetben, a díszlettervezésben is megjelentek, mégsem volt olyan markáns központi figurája, mint a szecessziónál Otto Wagner és Lechner Ödön vagy később (a modernnél) Le Corbusier, aki meghatározta volna a stílust. Sőt, sokáig még nevet sem találtak az art decónak, így olyan nevekkel illették, mint dekoratív stílus, jazzmodern vagy zigzag modern – utóbbit használták itthon is. 

Az art deco elnevezéshez pedig nem kell túl nagy megfejtés, hogy rájöjjünk, hogy a világkiállítás nevének – Exposition Internationale des Arts Décoratifs et Industriels Modernes – rövidítéséről van szó, amit először Le Corbusier használt, de a stílusra kollektíven csak később, egy retrospektív kiállítás alkalmával kezdte el használni Bevis Hillier muzeológus.

ugyanis az I. világháború után egy rendelet szabályozta, hogy a főbb tereken és utakon csak a „nemesebb” – értsd: historikus – építészeti stílusok lehetnek jelen. Érdemes olyan éles szemmel cikázni az utcák között, mint a sas, mert sokszor a kapurácsok, a korlátok és a zászlótartók  árulják le, hogy megtaláltuk őket. A Honvéd utcai lakóház hatalmas kapuzatának „tekergő” vonalai a szvasztikát jelképezik, de a mellette lévő, Markó utcai transzformátorház bejárati ajtaját díszítő domborműre is biztosan mindenki felfigyel, ugyanis azon  Prométheusz épp ellopja a tüzet.

A Pannónia utcai lakóház le sem tagadhatná art deco mivoltát: a klinkertéglás épület meandermotívumos zárterkélyei és kapuzata erősen magukra vonzzák a tekintetet, ráadásul az a Spiegel Frigyes tervezte, aki Budapest első szecessziós épületét is. A Kolosy tér sarkán az a hatalmas szürke épület olykor egészen félelemkeltő is tud lenni, és ez az a ház, amit simán el tudunk képzelni valamelyik Batman-film díszleteként is. Kellerman László ezt a házat már nem a saját neve alatt tervezte, aki viszont némi hasonlóságot lát a Mester utca 15. szám alatti épülettel, az nem téved, ugyanaz az építész. A lépcsőzetes, bástyaszerű torony még erősen art deco világ, kicsit megidézi Amerikát, ám a lekerekített erkélyek a modern építészetből merítenek.

A Zsolnay majolika használata a szecesszió kedvelt eszköze volt, viszont van Budapesten egy épület, amin ott van az egyetlen ismert Zsolnay art deco épületkerámia. Elég meglepő, ahogy a kora modern bérházakra hajazó Ulászló utcai házon színes tulipánok és levelek vannak, de formájában igyekszik az art deco cikcakkos leveleit követni, ráadásul az épület Napsugár felirata is a jellegzetes art deco betűtípussal van írva. Kétségkívül a leghíresebb és a legszebb art deco épületünk a Kelenföldi Erőmű, amit a kapcsolóház kis darabokból összeállított hatalmas üvegteteje tesz igazán különlegessé. 

Az art deco világszerte a luxus, az elegancia, a csillogás és a mámor megtestesítője volt, vevőköre itthon is a vagyonosabb polgárok közül került ki, akiknek fontos volt a reprezentáció. Annak ellenére, hogy a stílus nem köthető kifejezetten egy építészhez vagy képzőművészhez, rengeteg ismert építészünk olvasztotta bele saját világába az art deco jegyeit. Árkay Aladár, Freund Dezső, Györgyi Dénes, Borbíró Virgil, sőt még Lajta Béla munkáin – ő egészen különleges építész volt, egész életművét átjárja az art deco, a kora modern és a szecesszió sajátos elegye – is vissza-visszaköszön.