Az alábbi, hangsúlyosan szubjektív válogatás kiemel párat a város sok-sok épülete közül, melyek sosem begyógyuló tájsebként rombolják a városképet. Csupa olyan építmény, melyek mellett csukott szemmel és lehajtott fejjel megy el az ember, miközben szégyelli magát a jó ízlés nevében, meg egy gigantikus radírról is álmodik, amivel kitörölné az adott förtelmet a városképből.
Nemzeti Színház
A nemzet színháza papíron az első számú, de minimum az egyik legfontosabb játszóhely egy országban. Ezt pedig az annak otthont adó épületnek is tükröznie kellene. Csakhogy a botrányoktól sem mentesen, Siklós Mária tervei alapján felépült Nemzeti Színház leginkább a plázák világát juttatja az ember eszébe a kultúra világa helyett. Egy olcsó giccs, és ez még inkább nyilvánvalóvá válik, ha úgy tekintünk rá, hogy a képbe belekomponáljuk a színház mellett magasodó és valóban remek épületet, a Művészetek Palotáját is.
Tétényi úti üzletközpont
A szocializmus időszaka jó pár tájsebet elhelyezett a nagyvárosok városképén, és bár rengeteget fel lehetne sorolni, most egyfajta jelképként a Bikás park mellett, a Tétényi út és az Etele út találkozásánál éktelenkedő, gigantikus méretű vasbeton-üveg üzletközpontot emeljük ki. Förtelmességét a falaira aggatott sok színes hirdetőtábla, melyekkel az abban található üzleteket reklámozzák, csak még hangsúlyosabbá teszi. Végtelenül szomorú, rossz értelemben vett balkáni látvány, olyan, mint egy testet öltött ócskapiac, amit ráadásul valamilyen rossz koncepció miatt nem eldugtak a szemek elől, hanem kirakták az ablakba. Tele vagyunk ehhez hasonló épületszörnyekkel, és nem úgy tűnik, hogy ezek valaha is el lesznek bontva.
Dísz téri lakóház
A kép közepén magasodik az a színtelen valami, amiről egykor valaki azt gondolta, pont jó lesz az ország első számú óvárosának közepére. Sajnos nem ez az egyetlen „modern” épület, ami a budai Várnegyed gyönyörű és jó állapotú, patinás régi házai közé ékelődik azok megcsúfolásaként, de ez talán azért is jelképes, mert központi helyen áll, a Dísz téren, az Úri utca és a Tárnok utca találkozásánál. Isten tudja, ki volt az, aki azt gondolta, jó ötlet lesz ezt az épületet a Dísz téren felhúzni, de már csak ezért tényleg szükség lenne egy ízlésrendőrségre, hogy az ilyen embereket örök életre eltiltsa a városképtervezéstől.
MOL-torony
Az épület formáját most hagyjuk, meg azt is, hogy napjaink irodaépület-építészetén belül milyen értéket képvisel a MOL Campus. Ha a tervezőasztalon látjuk a 2022-ben átadott épületet, ami a Kopaszi-gát mellett, a Lágymányosi-öböl északi partján karcolja az eget, valószínűleg semmi bajunk nincs vele: szemrevaló és ultramodern. De hogy a városképből kilóg, és hogy szinte nincs olyan pontja a városnak, ahonnan Budapestet szemlélve ne rondítana bele a képbe, ne vonzaná minden másról inkább magára a tekintetet, az nonszensz. A MOL Campus egy cég megalomániájának a terméke, egy méretes egotrip, ami szinte az egész városra árnyékot vet.
Lehel Csarnok
Budapest tele van szebbnél szebb vásárcsarnokokkal, és ez akkor is így van, ha nagyon hasonlóan néznek ki (mert nagyjából egy időben épültek fel). A XIII. kerületi Lehet téri piac helyén, ifj. Rajk László tervei alapján felépített és 2002-ben átadott Lehel Csarnok ellenben nem nevezhető szépnek, még jóindulattal sem. Az épület kimondottan megosztja a város lakóit, de akik védik, ők sem esztétikai okokra hivatkoznak, hanem funkcionálisokra. És igen, funkcionális szempontból kimondottan jó épület a Lehel Csarnok, és a jelképessége (hajó formája) is érthető, ám a színhasználat, na és a csicsás külső bántóan bóvlihatással bír. Kicsit olyan, mint egy elrontott Transformer-figura: amikor szóba került, még teljesen jó ötletnek tűnt, de aztán amikor kész lett, kiderült, hogy mégsem egészen az.
Szent István téri Irodaház
Itt kicsit hasonló a helyzet, mint a Várnegyed esetében: adva van Budapest egyik leggyönyörűbb épülete, a Bazilika, ami mellé felhúzták a főváros legrondább irodaházát. Persze lehet, hogy ez koncepció volt, hogy a csúfság majd még inkább kiemeli a szépséget, de tartunk tőle, hogy nem ez állt a háttérben. Egyszerűen figyelmen kívül hagyták. Pedig a Bazilikát egyébként szemrevaló házak ölelik körbe, leszámítva ezt az egyet, ami viszont olyan, mint amikor csukott szemmel pihenünk, lent vagyunk alfában, és valaki közvetlen közelről beleüvölt az arcunkba.
Nyugati téri felüljáró
A Nyugati tér egykor a belváros egyik leghangulatosabb és legszebb tere volt, és az, hogy mára már nagyon nem az, részben az itt éktelenkedő építménynek is köszönhető. Nemcsak attól lett ronda a Nyugati tér, hogy a felüljáró gyakorlatilag keresztülvágja, de sokat ront az összeképen, hogy egyáltalán ott van. Örültünk, amikor szóba került, hogy elbontják, és elszomorodtunk, amikor kiderült, hogy mégsem. Akárcsak a Lehel Csarnok esetében, a funkcióját ennek is értjük, de mint látványelem förtelmes és otromba. Őszintén reméljük, hogy egyszer azért elbontják.
(Borítókép: Medgyesi Milán - We Love Budapest)
