Az ötkarikás játékok modern kori története során Budapest többször is versenybe szállt a megrendezésért, ám a tervek a felkészülés különböző fázisaiban füstbe mentek. A Margitsziget, sőt Aquincum is felmerült mint olimpiai helyszín, az 1928-as olimpiai játékok pedig könnyen lehettek volna Amszterdam helyett a Népszigeten.

1. 1896 – Az ezredéves ünnepség zárása

A modern olimpia eszméjét hamar magukba szívták a magyarok, Kemény Ferenc sportszervező és pedagógus már a kezdetektől képviselte hazánkat az 1894 óta működő Nemzetközi Olimpiai Bizottságban. Nem sokkal később pedig a Magyar Olimpiai Bizottságnak is alapító titkára lett. Bár az első olimpiát végül Athénban rendezték meg, Budapest már ekkor felmerült helyszínként, hiszen a sportesemény szép lezárása lehetett volna az ezredéves ünnepségsorozatnak. Olyannyira, hogy Pierre de Coubertin, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke levélben is puhatolózott báró Eötvös Loránd vallás- és közoktatásügyi miniszternél az olimpia megrendezéséről, bár lehet, hogy ezzel csak a vonakodó görögöket szerette volna gyorsabb reagálásra bírni. Terve mindenesetre sikerrel járt, ugyanis a magyar kormány elutasító üzenete azután érkezett meg, hogy a görögök igent mondtak. 

2. 1920 – Vérmező vagy pesti lóversenytér 

Bár az 1910-es évek elején felmerült, hogy Budapest is rendezhetne olimpiát, az 1912-es stockholmi játékok kapcsán világossá vált, hogy erre még nincsenek meg a technikai feltételek, például csak a Rudasban van egy picike, 20 méteres úszómedence. Így az 1916-os olimpia rendezésének lehetőségét végül Berlin kapta meg, Budapest viszont elhatározta, hogy befektet, és megfelelő sportlétesítményeket hoz létre egy erre alkalmas, jó levegőjű helyszínen. Elsőként a Vérmező és a pesti lóversenytér (a Stefánia út, a Thököly út és a Dózsa György út határolta terület), a mostani Puskás Ferenc Stadion környéke jött szóba, de szóltak érvek Lágymányos, sőt Aquincum mellett is, annál is inkább, mert a Vérmezővel kapcsolatos terveket nem támogatta a hadsereg, a lóversenytérre tervezett létesítmények pedig a vasútnak voltak útjában. 

A játékok megrendezésével kapcsolatos viták és nehézségek ellenére 1912-ben úgy tűnt, Budapest lesz a befutó, ám 1914-ben a belgák egy antwerpeni olimpia kész tervével érkeztek a Nemzetközi Olimpiai Bizottsághoz. Végül – az ügyes magyar sportdiplomáciának köszönhetően – az 1920-as olimpia rendezésének jogát Budapest szerezte meg. A többi pedig már történelem, ám sajnos nem abban az értelemben, ahogy szeretnénk. Ugyanis a döntés után alig nyolc nappal következett a I. világháború kirobbanásához vezető szarajevói merénylet. Így a berlini olimpiát végül meg sem rendezték, az 1920-as olimpia rendezési joga pedig a háborús vereség következtében Antwerpenhez került. Magyarországot – a háború többi veszteséhez hasonlóan – meg sem hívták a játékokra. 

3. 1928 – Népsziget

Az olimpiai álmok csak rövid időre szálltak sírba az I. világháborút követően. A Horthy-éra igyekezett mindent eszközt megragadni saját reprezentációjára, ehhez pedig egy Budapesten rendezett olimpia is jól jött volna. Ezért is igyekeztek felkarolni Langer Károly és Manno Leonidas ötletét, amely egy nagyszabású sportkomplexumot álmodott a Szúnyog-szigetre (Népsziget). Manno Leonidas egyébként – nevéhez méltóan – igazi harcos szellem volt, a görög felmenőkkel rendelkező sportember saját költségén utazott annak idején az első olimpiára, ahol 100 méteres síkfutásban állt rajhoz, az I. világháborúban pedig huszár kapitányként vett részt.

A Nemzeti Stadion ügye című könyvében egy egészen komplex sportlétesítmény tervét vázolta fel. A terv szerint épülhetett volna a Szúnyog-szigeten stadion futópályával és kerékpárpályával, a közepén focipályával, fedett tornacsarnok, tribünökkel ellátott hokipálya és edzőpályák. A dunai oldalon krikett- és rögbipálya is létesült volna, de kutyakiállítási csarnoknak, versenypályának és rendőrkutya-tréningtelepnek is jutott volna hely az olimpiai létesítmények mellett. A Népsziget mellett felmerült a Margitsziget is helyszínként, ám utóbbi már ekkor kedvelt szórakozóhely volt, ami Manno Leonidas szerint teljességgel összeegyeztethetetlen a sporttal.

„Hogy képzelik ők a sport komoly tréningjét? Hogy a sportoló ifjúság egyik szemével a trénerjére tekint, a másikkal pedig a női bokákban fog gyönyörködni?”

– kelt ki az ötlet ellen. A 20-as években olyan támogatói is voltak az ügynek, mint Gömbös Gyula és Klebelsberg Kunó, sőt, egyes források szerint a Nemzetközi Olimpiai Bizottság is szívesen fogadta az olimpia rendezésére irányuló szándékot.

Bár az építkezésekhez, például a sziget magasításához szükséges kavics és sóder helyben is rendelkezésre állt, összesen 900 ezer köbméter anyagot kellett volna megmozgatni, ami nemcsak rengeteg pénzt, de időt is igényelt volna. A terepszemle sem a vártnak megfelelően alakult, a sárban dagonyázó nobilitásokat végül nem győzte meg a látvány, a terveket pedig elmosta az 1926-os, a Népszigetet is érintő árvíz.

4. 2024 – Észak-Csepel

Bár a korábbi olimpiák és a mostaniak költségei köszönőviszonyban sincsenek, a növekvő anyagi terhek ellenére a rendszerváltás óta újra és újra felvetődik, hogy Budapesten rendezzünk olimpiát. 2001 körül is megindult a közbeszéd, ám a 2012-es olimpiai játékok megrendezésére Budapest végül nem pályázott. De egyidőben az is komolyan felmerült, hogy Budapest rendezheti meg a most Párizsban zajló játékokat. A budapesti pályázat központja Észak-Csepel lett volna, ám a Momentum Mozgalom népszavazási aláírásgyűjtését követően, 2017-ben végül visszavonták ezt a pályázatot. 

Források:

(Borítókép: Kovács Márton Ernő - Fortepan)

Címkék