1/5
A popkirály pillantása: Michael Jackson-emlékfa
Bár olyan kultikus, világszerte ismert zenei emlékhely Budapesten nincs, mint Jim Morrison sírja a Père-Lachaise-ben Párizsban, ahol már külön biztonsági őröknek kell néha visszafognia a kerítésen átmászó rajongókat, azért itt is jócskán találunk érdekes vagy furcsa kulthelyet.
Talán a város legfurább emlékhelye az Erzsébet tér sarkán álló Michael Jackson-emlékfa. Az énekes fotóival és színes, többségében művirágokkal, koszorúkkal díszített fa hektikus díszítése évente kétszer biztos, hogy még gazdagabbá válik, az énekes születésnapjának és halálának évfordulóján számtalan pislákoló mécses is kerül a törzs köré. De vajon miért éppen itt, meg egyáltalán hogyan jutott erre a különleges sorsra ez a fa?
Ehhez az időben egészen 1994-ig kell visszautaznunk, ekkor látogatott ugyanis első ízben Budapestre Jacko, a HIStory album promóciós klipjének forgatására, és ekkora már itt is népes rajongótáborral rendelkezett. A korabeli bulvárlapok részletesen taglalták a látogatás minden mozzanatát. Az egyik fő kérdés az volt, vajon hol is fog megszállni a sztár. Eleinte úgy tűnt, a Várban, a Hiltonban béreltek neki lakosztályt, ám végül a Kempinski elnöki lakosztályai mellett döntöttek. A szobák ablaka éppen az Erzsébet tér ezen sarkára néztek, és a megszállott rajongók a fa alatt ácsorogva várták, hogy megpillanthassák bálványukat legalább az ablakok mögött. A sztár kegyes volt, és állítólag többször ki is integetett.
Aztán a történet megismétlődött, amikor a pop királya 1996-ban újra megfordult a fővárosban, de a fa kultikus emlékhellyé való válása az énekes 2009-es halála után indult el, a rajongók akkor gyűltek itt össze először, hogy megemlékezzenek a popkirályról.
És hogy az eredeti név honnan eredt? Micimackóék Százholdas pagonyának egyik megrongálódott táblájából – Tilos az átjárás – a letört részek miatt csupán annyi maradt hogy Tilos az á.
Az egyik ilyen fontos közös törzshelyük az alig pár száz méterre levő Isolabella volt, a kedvező lokáció mellett a korszakban szokatlanul udvarias kiszolgálás és a csinos tulajdonosnő is a hely mellett szólhatott. Ma, ha erre járunk, örömmel látjuk, hogy ez a korszak nem múlt el nyomtalanul, a közelben született hősök, Antoine, Désiré vagy Lee von Cleef és Fáskertiné nem csak a dalokban élnek tovább, hanem a hely emlékezetében is. A falakon Cseh Tamás-albumok és relikviák találhatók, és sokszor az ő dalai is szólnak.
A Muskátlit Fáy Zoltán, zeneszerző és festőművész alapította – aki az Operaház gordonkásaként is ismert volt – azzal a céllal, hogy vendégül lássa és szórakoztassa az Operaház hírneves vendégeit. A legendák szerint így került az asztalukhoz Puccini, Mascagni és Mahler is. Igaz ugyan, hogy a budapesti Operaház második igazgatójaként Mahler jóval az asztaltársaság Dreschler-es évei előtt, 1880-as évek végén érkezett a fővárosba, de hát ez a legendák bája, hogy sutba vághatja az apróbb történelmi tényeket és apróságokat.
A fiatalon felfedezett és csodagyereknek tartott Liszt európai turnéjain hamar elkápráztatta a közönséget. Nemcsak virtuóz játéka, de heves színpadi jelenléte, hosszú haja és sármos külleme miatt rajongótábora csak egyre nőtt, a zeneértők mellett főként a nők körében volt hihetetlenül népszerű. A korabeli sajtó nemegyszer rosszmájúan számolt be azokról az akciókról, amikor a hölgyek egy-egy személyesebb tárgyát igyekeztek megszerezni – legyen az egy elhajított kesztyű vagy zsebkendő. Sőt akár egy leégett szivarvég is kincset érhetett, és a boldog tulajdonos halálig őrizgethette a megszerzett ereklyét otthonában. A merészebbek pedig azzal is megpróbálkoztak, hogy a zeneszerző hosszú hajából megszerezzenek egy tincset, és azt medalionba a szívük fölé akasszák. A korszakban az orvostudomány is aggódva figyelte a hisztérikus kitörésekkel vagy ájulásokkal járó Lisztomániát. A zeneszerző Budapestre már idős éveiben került vissza, hogy a Zeneakadémiát igazgassa, ekkora a kedélyek már kissé lenyugodtak.