Hogy kerül a magas sarkú csizma a veretesen súlyos, antik tölgyfaasztalra? Karafiáth Orsolya és Vörösmarty Mihály? Nincs itt valami tévedés? A Vers-estek a Müpában sorozat rendszeres látogatói minden bizonnyal felkapják a fejüket erre a konstellációra - és teljes joggal teszik ezt. A sorozat stábja ezúttal rendhagyó párosításra tesz kísérletet: eltérve attól a koncepciótól, amely szerint kortárs költők a hozzájuk közel álló, mintaadó, kedvenc klasszikusuk életművéből válogatva állítják össze az est műsorát, ezúttal olyan költő teszi ezt, akinek művészi értelemben semmi köze nincs a választottjához: Vörösmarty és Karafiáth költői hangütése, írásmódja, versfelfogása nem is lehetne egymásétól távolabb.
A kísérlet lényege éppen ebben áll: miként értelmezi szorosabb kötődés, elfogultság nélkül, objektív szemmel az egyik legizgalmasabb, szertelenül sokoldalú kortárs költő a nagy nemzeti klasszikus monolit, kikezdhetetlen életművét, milyen szempontok szerint válogat a versek közül, hová helyezi a hangsúlyokat, s miben látja - ha látja - Vörösmarty Mihály aktualitását, lírájának a 21. század olvasójához szóló üzenetét. Nem kétséges, a közönség érdekfeszítően izgalmas párbeszédnek lesz tanúja a Nemzeti Színház művészeinek közvetítésével.
