A diótörő című balett ötlete a szentpétervári Cári Színházak egykori igazgatójától származott, aki E. T. A. Hoffmann A diótörő és az egérkirály című meséje alapján olyan mesebalettet akart színpadra vinni, amely minden addigit felülmúl, mind hangzásban, mind látványban. A muzsika megkomponálására Csajkovszkijt kérte fel, akinek A hattyúk tava és a Csipkerózsika után harmadik, egyben utolsó balettje is nagy sikert hozott. A diótörő zenéjéből előbb a hattételes szvitet mutatták be 1892 márciusában, majd ugyanezen év decemberében a pompásan kiállított színpadi művet is. A diótörő a balettirodalom leggyakrabban játszott darabja lett.
Karácsony este együtt díszíti a család a szalonban felállított hatalmas fát. Sorra érkeznek a vendégek, megkezdődik az ajándékok átadása. Rengeteg kedves játék, mesefigura, báb van a fa alatt. A gyerekek keresztapja, Drosselmeyer diótörő bábot ajándékoz Marikának. A kislány az este izgalmai után új játékával aludni tér. Álmában megelevenednek a nemrég átélt események képei, a bábok, játékok életre kelnek, a szobát egerek népesítik be, és fosztogatni kezdik a fát. Megindul a kalandok sorozata. Később Diótörő herceg boldogan köszönti a szépséges leányzóvá serdült Marikát - Mária hercegnőt. A kislány hol félelmetes, hol csodálatos álmai jelennek meg a történetben.
