A tárlat a reformkor alakuló szórakoztatóiparát, mutatványosait, első cirkuszait mutatja be Budapest 1873-as egyesítéséig. Ez volt az az időszak, amikor bűvészek léptek fel a Nemzeti Színházban, és a szózatkomponista Egressy Benjámin „magyar népzenész társasága” mulattatta a szünetben a közönséget. Bemutatják a szféra első magyar és nemzetközi sztárjait és műsoraikat: legyenek azok vízenjárók, térhatású képekre szakosodott mutatványosok, szaltózó műlovarnők, az első profi bűvészek, bábosok, légutazók stb. Egyes témákhoz interaktív installációk kapcsolódnak: pl. egy súly megemelésével a látogató összemérheti erejét a hajdani erőművészekével, valamint számos kortárs párhuzam jelzi, mennyi minden (nem) változott az elmúlt kétszáz évben.
Azt pedig, hogy „Ilyet még nem láttak!”, nemcsak a mutatványosok, de a kurátorok is elmondhatják: hosszas kutatómunka után ez a magyarországi cirkusztörténet első tudományos értékű kiállítása. A nemzetközi előadók bemutatásához harminc intézmény kölcsönözte kincseit, Svédországtól az USA-ig. A tárlaton látható korabeli pesti hirdetményeket, plakátokat eredeti fölragasztásuk óta nem látta a nagyközönség.
Kurátorok: Molnár Dániel és Teller Katalin, a szórakoztató műfajok kutatói
