Fáni a művészetben és az életben egyaránt az arany középutat keresi, a harmóniának azt a formáját, mely a kompromisszumok megtalálásával ad lehetőséget az egyedi vizuális nyelvezet megteremtésére. A művész a káoszt és a rendet, a valóságot és a képzeletet, a festészeti technikák különböző területeit egyesíti képeiben, melyek alternatív világok formájában jelennek meg. A párhuzamos világok időtlenek, a művész képzeletének és benyomásainak megjelenítői, melyek szubjektív formában közvetítik a valóság azon tulajdonságát, melyeket a rendszeren belüli véletlenek és hibák alkotnak.