A Nyugati tér Budapestnek talán a legkevésbé látványos tere. Valójában egy nagy útkereszteződés, amit az elmúlt évtizedek során próbáltak ugyan teresíteni, de a rajta áthaladó óriási forgalom miatt ezt nem igazán tudjuk élvezni. Mindig is a főváros legnagyobb forgalmat lebonyolító terének számított, és emiatt megkerülhetetlen a közlekedéstörténeti szerepe is. Persze – mondhatnánk egyből – hisz itt van a Nyugati pályaudvar, ami eleve óriási utasforgalmat generál a téren, mindamellett, hogy erős ráhatással volt (és van) arra is, hogy a környék Budapest egyik legnagyobb kereskedelmi központja is egyben.
Ugyanakkor a tér fejlődéstörténetében sok olyan egyéb tényező is szerepet játszott, amire (őszinte vallomás) a kiállítás rendezője sem gondolt eddig. A Nyugati tér valójában nem csupán egy egyszerű útkereszteződés, amelyet ilyen-olyan városrendezői tervek közterületté kovácsoltak. Ebben a térben benne van Pest elmúlt háromszáz éve, és ami még érdekesebbé teszi, hogy fejlődését csak úgy értjük meg jól, ha kitágítjuk a ma ismert tér határait, és együtt vizsgáljuk Terézváros, Lipótváros és Újlipótváros, sőt Angyalföld fejlődéstörténetét. Ez a tér ugyanis két világ határán alakult ki, és ez nagyban meghatározta karakterét. A spontán módon fejlődött Terézváros, a tervezett beépítésű Lipótváros és a még inkább mesterségesen létrehozott Újlipótváros metszésében alakult ki, és nagyon hosszú ideig elválasztotta a tágabb értelemben vett belvárost a külvárostól. Nem csak fizikai, építészeti értelemben, de elmondható ez ideológiai, esztétikai vagy a közízlés tekintetében is. Ami a téren innen történt, az jellemzően konzervatív volt, a téren túli folyamatokat inkább a prosperálás jellemezte. A Nyugati tér így vált akarva-akaratlanul is kapuvá, amit ha felnyitunk, nagyon sok érdekes információ borul majd ránk. A Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeumának új időszaki kiállításán eddig soha nem látott fényképeket és dokumentumokat tekinthetünk meg május 23. és október 29. között.
