A
Művészetek Palotája
és a
Magyar Nemzeti Digitális
Archívum
és Filmintézet
digitális vetítéssorozata, a
Müpamozi
2014 őszi válogatása azt a kérdést veti fel: milyen köntösben jelenik meg a vágy, az erotika és a meztelenség a magyar film történetében? Valóban Erósz mozgatja-e itt a szálakat? Mikor ruhátlanok a nők, és mikor a férfiak? Látunk-e életörömöt ezeknek a filmeknek az erotikus jeleneteiben? Hogyan tud bánni az erotikus próza szövegeivel a film közege? Mi erotikus: a teljes meztelenség, az, ha csak egy árnyék jelenik meg a falon, vagy a harisnyatartóról lassan felhúzódó selyemkombiné? Milyen a szerelmi kultúránk, és hogyan függ ez össze a filmekben megjelenő valóságábrázolással? Mire használta fel a magyar film a meztelenséget az erotikus mozzanatok mellett? Készülhetnek-e ma "szerelmes filmek"?
Réz András
filmklubja többek közt ezekre a kérdésekre keresi a választ.
Esterházy Péter
1987-ben Csokonai Lili álnéven írta Tizenhét hattyúk című fiktív vallomását. Az író "giccset és archaizmust összeszikráztató", az érzéki létezésről szóló művéből Sólyom András naplószerű szerelmi melodrámát rendezett, középpontjában egy szeretetéhségtől szenvedő árva lány szenvedélyes, viszonzatlan első szerelmével. A film a képzelt, átesztétizált pornográfia vizionált stílusában, a lelőtt kedves árnyékából visszatekintve meséli el a történetet. A főiskolás Gryllus Dorka szertelen, erotikus kisugárzása, szépsége és Kaszás Attila dinamizmusa ma különös fényben tünteti fel a filmet.
