A kiállítás egy olyan köztes állapot megidézésére tesz kísérletet, melyben még semmi sem eldöntött. A mindennapi vizuális és érzelmi túltelítettséggel szemben nyugvópontként tűnik fel, ahol még érzékenységgel tudunk a szembekerülő tárgyak felé közelíteni. A bemutatott műegyüttes a hétköznapi tömegmédia területéről ismerős formakészletet használ, melyet eredeti funkciójától és hatásaitól megfoszt. A plakátok itt a hátukat mutatják, a híradók szövegdobozaiban pedig nem futnak az éppen aktuális hírek – a rajtuk látható feliratok épp csak jelölik: „ide még jön valami”.