A festőként induló Kocsis Imre az 1960-as évek végén, a magyar grafika virágkorában, engedve a személyiségéből eredő érdeklődésnek, feloldva az önkontroll gátjait, kilépett a végzettsége szerinti szakmai besorolásból. Intenzíven kezdett alkalmazott grafikával foglalkozni. Először organikus és geometrikus formák dinamikus kontrasztjára épülő grafikákat készített, majd következtek a pop-art tanulságokat érvényesítő sorozatok, később pedig a fotót segítségül hívó grafikai lapok. E lapokon a jelképteremtés, az emblematikus kifejezés útjait vizsgálja. A szimbólumteremtés a legfontosabb számára, olyan eszközökkel fogalmaz, melyek többértelműséget adnak, s nyitva hagynak gondolati pályákat, kihasználják és fokozzák az ellentétek összejátszásának asszociációt indító erejét.
Bár elismert grafikus lett, de ezek után is festőnek tartotta magát, újra festeni kezdett, naturálisan leíró, a hiperrealizmus formai megjelenését idéző, fotót és reprodukciót felhasználó festményeket. Így grafikai munkássága jórészt a műterem homályában maradt. Eddig.
Most e kiállítás segítségével beleshetünk a műterembe, felfedezhetjük az elfeledett grafikus Kocsis Imrét, s a néző eldöntheti: mit látni a Kulcslyuk mögött?
