2018. március 12-én a Kiscelli Múzeumban megnyitja kapuit az új állandó kiállítás, amely a fővárosi nyomdászat 19-20. századi történetét mutatja be.
A nyomdaipar ebben az időszakban komoly átalakuláson ment át az első műhelyek megjelenésétől a nagy nyomdaipari vállalatok létrejöttéig. A magyarországi tipográfia múltja látványos technikatörténeti emlékeket vonultat fel a Gutenberg-préstől egészen a Linotype-szedőgépig. A nyomdászat azonban nem pusztán technikatörténeti szempontból különleges, a nyomtatás összetett folyamatai ugyanis speciális szaktudást igényeltek, ezáltal a nyomdász szakma társadalomtörténeti szempontból is rendkívül izgalmas csoportot alkotott.
A 19. század első felében a pest-budai nyomdák tulajdonosai és szakmunkásai nagyrészt német nyelvterületről származtak, közvetítésükkel pedig újfajta gondolkodásmód honosodott meg Magyarországon. A szakma elsajátítása érdekében német nyelvterületre vándorló magyar munkások ugyanakkor biztosították a folyamatos információcserét, ami elősegítette a nyomdászok társadalmi és politikai szervezkedését. Műveltségük, az írott kultúra átlagon felüli ismerete különleges társadalmi pozíciót biztosított a nyomdaipari dolgozóknak a munkásságon belül.
Az állandó kiállítás a Kiscelli Múzeum egyedülálló nyomdászattörténeti gyűjteményén alapul, melynek első darabja, a budai Szentháromság-szobrot ábrázoló réz-nyomólap 1901-ben került a múzeumba. A gyűjtemény gerincét a volt Nyomdaipari Tröszt által 1966-ban a múzeumnak ajándékozott nyomdagépek és nyomdászati segédeszközök alkotják.
A kiállítást számos múzeumpedagógiai program és rendezvény kíséri, így például a múzeumi foglalkozások keretén belül a látogatók a különféle hagyományos nyomdászati technikákat eredeti nyomdagépeken próbálhatják ki.
A megnyitó napján izgalmas nyomdászati bemutatót tart Novokrescsenszkov Tamás nyomdász.
Kurátor: Balla Loránd
