Az 1969 óta működő King Crimsont a progresszív rock legrangosabb együtteseként tartják számon, de valójában kilóg minden skatulyából, és mindig is tartózkodott azoktól a látványos show-elemektől, amelyek a műfaj többi kiválóságát jellemezték. Még lemeze sem volt, amikor 1969 nyarán a Rolling Stones előzenekaraként lázba hozta a Hyde Parkot, néhány héttel korábban pedig Jimi Hendrixet bűvölte el a Marquee klubban. Addig elképzelni sem lehetett, hogy egy zenekarban együtt hasson a legfinomabb líra a legvadabb kakofóniával.
1969 és 1974 között az együttes egy sor kiváló lemezt készített (In the Court of the Crimson King; In the Wake of Poseidon; Lizard; Islands; Larks' Tongues in Aspic; Starless and Bible Black; Red), de a felállása közben gyakran változott. És amikor az alapító Robert Fripp 1974 végén bejelentette, hogy a Crimsonnak egyszer s mindenkorra vége, hat évig valóban úgy tűnt, hogy „a király halott”. Ám azután szerencsére Frippnek be kellett látnia, hogy bizonyos zenéket kizárólag a King Crimson tagjaként képes megalkotni. 1996-ban „dupla trióként” játszottak először Magyarországon, 2003-ban dupla duóként tértek vissza, most pedig dupla kvartettként érkeznek a Müpába Uncertain Times című turnéjuk során.
A gitáros Fripp mellett három dobos, Pat Mastelotto, Gavin Harrison és Jeremy Stacey, a billentyűs Bill Rieflin, a gitáros-énekes Jakko Jakszyk, a basszusgitáros Tony Levin és a szaxofonos-fuvolás Mel Collins alkotja a zenekart. Koncertjükön megidézik a King Crimson valamennyi korszakát, az újrahangszerelt örökzöldek között hat olyan darabbal, amelyet korábban koncertjeiken nem játszottak, megtoldva mindezt a legújabb, immár három dobosra írt szerzeményeikkel - közel ötven év esszenciáját kínálva három órában.
