A lagúna, a tenger homokszigetek vagy homokturzások által egészen vagy részben elzárt sekély vizű, part menti öble. A lagúnák sós- vagy brakkvíziek, és amennyiben teljesen elzáródnak a tengertől, idővel kiédesednek és tengerparti tavakká alakulnak át. Kárándi Mónika Telep Galériában bemutatott műveit a lagúnára jellemző elszeparáltság, elzártság jellemzi.
A kiállítás címéül választott elszigetelt természeti jelenség sajátosságai, illetve a trópusi növények csirái, termései, levelei azok, amelyek a művek alapjául szolgálnak. Ugyanakkor ezek a szimbólumok deformálódnak és az ezáltal létrejött furcsa világ az, amely a festmények sík szövetén keresztül egy saját édeni állapotot formál meg. Ahol a már-már bizarr és képtelen lények élvezik a paradicsomi körülményeket. A táblaképek hajlítottsága a lagúna által létrehozott felölelő, félig zárt tér hatását keltik. A vászon síkján ábrázolt elemek, formák mind valamilyen torzuláson esnek át, így alkotva egy elszeparált egységet, amit a kollázsszerű képalkotási folyamat csak felerősít.
