Ma az internet segítségével egy pillanat alatt elérhetünk bármit, eljuthatunk bárhova. Hol vannak már azok az idők, amikor a lengyel művész, Stanisław Witkacy hosszú utazások útján szerzett inspirációt, amikor 1907-ben Bécsbe kellett utaznia, hogy ott személyesen is megismerje Gauguin művészetét, vagy Párizsba, hogy megismerje a kubistákat, a nabis művészetét, a fauve-okat és a legújabb irányzatokat. Az utazásokkal mindig gazdagodott művészete. Vagy mikor Dürernek a 15. században komoly anyagi forrásra volt szüksége és napokat vagy akár heteket kellett utaznia ahhoz, hogy megismerje más kultúra alkotóit? Sokat vesztett volna a német képzőművészet, ha Dürer nem teheti meg, hogy hosszú hónapokat töltsön Itáliában és az ott tapasztaltakat hazavigye és ötvözze a tradicionális német festészettel. Ma egy ilyen folyamat órákra, percekre redukálódott, persze kérdés, hogy ebben a rohanó, leegyszerűsített világban milyen mélységű lehet a megismerés.
Az utazás lehetősége már nem csak a kiváltságosoké, fiatal művészek sokasága választ magának új hazát hosszabb-rövidebb időre. Belekóstolhatnak új kultúrákba, elsajátíthatnak új technikákat, amellett, hogy a saját hagyományaikat megőrzik. A kiállításon olyan alkotók szerepelnek, akik más közegben, országban élnek, mint ahol születtek vagy felnőttek. Példaként említhetjük a Magyarországon élő lengyel alkotóművészt, Tomasz Piars-t, akinek munkáin a tér geometrikus átírásával találkozunk, vagy a bolgár grafikusművészt, Zhanina Marinovát, aki munkáján a térrel, színekkel és formákkal játszik. Rajtuk és a többi művészen is megfigyelhetjük, milyen erősen nyilvánul meg alkotásaikban a tradíció a távolság ellenére. Mennyire befolyásolják gyökereik, felmenőik hagyományai, szülőföldjük, illetve jelenlegi lakóhelyük munkáikat, művészi attitűdjüket. Az adott munkákat különböző technikákkal valósítják meg, de formailag és gondolatilag a tájábrázolás köti össze őket. Vajon milyen hatással lesz a globalizáció a képzőművészeti tradíciókra? Van lehetőség a megőrzésükre?
2018 a lengyel függetlenség visszaszerzésének 100. évfordulója. 1918 novemberében, 123 éves széttagoltság után visszanyerte függetlenségét és újra önálló, szabad ország lett Lengyelország. A centenárium megünneplésére a Lengyel Intézet számos rendkívüli vonatkozó programot szervez az év folyamán. A projekthez a Latarka Galéria is büszkén csatlakozik, a Határtalan című kiállítás is ennek az ünnepségnek keretein belül kerül megrendezésre. A kiállításon résztvevő művészek az esemény vonatkozásában járják körül az otthon, a szabadság, a függetlenség, a hazatérés, a hagyományőrzés témakörét és megjelenítik az egyes nemzetek tradíciói közti különbségeket.
- Kiállító művészek: Bruno Baptistelli, Tomasz Piars, Holly Graham, Zhanina Marinova, Lisa Chang Lee, Marissa Wedenig
- Kurátorok: Mendreczky Karina és Esse Bánki Ákos
