Az orosz zene egyeduralma jellemzi e koncert programját. Mogyeszt Muszorgszkij Éj a kopár hegyen című művét az osztrák-magyar kiegyezés évében tisztázta le – majd süllyesztette el a fiókjában, miután műve az eredeti formájában nem nyerte el Muszorgszkij mestere, Balakirev tetszését. A zenei boszorkányszombat utóbb Rimszkij-Korszakov hangszerelésében és átdolgozásában vált ismertté, és máig döntően ebben a változatban hangzik fel e mű a koncerttermekben. Prokofjev 2. zongoraversenyének még kalandosabb a sorsa, hiszen az 1913-ban befejezett mű partitúrája az oroszországi forradalom viszontagságai közepette megsemmisült, így Prokofjev 1923-ban az emlékei nyomán rekonstruálta azt. A háztetőn nyávogó macskák hangja is szebb zene – az 1913-as ősbemutatón ez a vélemény is elhangzott, ám ma már csak csodálat illeti ezt a hihetetlen nehézségű versenyművet, melynek szólistája ezúttal az 1990-es születésű francia zongorista, Lucas Debargue lesz. A szünet után felhangzó másik Prokofjev-részlet eredetileg filmzenének íródott, méghozzá Eisenstein Alekszandr Nyevszkij című, 1938-ban leforgatott klasszikusához, s rá egy évre a komponista kantátává formálta e filmzene anyagát. A koncertet záró Szkrjabin-mű Prométheusz mítoszát idézi, előadásához pedig a szerző egy fényorgonát is kívánt, hogy a közönség a hangokhoz rendelt színeket is észlelhesse.