A
trilógia
egyes részei nem kapcsolódnak szorosan egymáshoz., külön-külön vagy felcserélve is megtekinthetőek.
A 2013. áprilisában a Trafó Stúdiójában bemutatott Szerelem (Henrik Ibsen: Kis Eyolf) című előadás folytatásaként a fiatal színházi alkotók figyelmének központjában továbbra is a család, a családi kapcsolatok és viszonyok állnak. A társulat a tőle megszokott
lakásszínházi
eszközök és megoldások segítségével személyes és nagyon intim,
közvetlen hangvételű
előadásokat hoz létre. A nézőktől karnyújtásnyira, közöttük játszanak. Ezek miatt sokan improvizációnak gondolják az amúgy nagyon szerkesztett ám minden eshetőséggel számoló előadásokat. Fő céljuk a bevett nézői stratégiák és színházolvasási szokások felülírása, a néző és színész, valamint a színész és a szerep közti határ eltörlése.
A társulat sajátos munkamódszerének köszönhetően gyakran eldönthetetlen vagy észrevehetetlen a
fikció
és a
valóság
közti átlépés. A mindig klasszikus, közismert szerzők műveiből létrejövő előadásaik inkább csak inspiráció forrásként használják az eredeti szöveget, főleg annak tartalmára, mélységeire és érvényességére koncentrálnak, így valóban mai, élő nyelvezetű előadások jönnek létre.
A fókusz nem a látványon, hanem a szövegen van. A minimalistának nevezhető előadásokban sokkal nagyobb hangsúlyt kap a színész és az általa teremtett világ. A társulat általában a hely sajátosságaiból indul ki és nem használ mesterséges díszleteket vagy kellékeket.
