A Dead Can Dance egy stílusilag nehezen besorolható zenekar Ausztráliából, Melbourne-ből. Két állandó tagja Lisa Gerrard és Brendan Perry volt, ám őket általában több vendégzenész segítette mind koncerteken, mind lemezfelvételekkor. Különlegességüket az adja, hogy mediterrán, afrikai, kelta, középkori, és reneszánsz hatások egyaránt jelentős súllyal fedezhetőek fel alkotásaikban. Zenéjüket számos filmben használták fel aláfestésnek, ezek közül az egyik legismertebb a Baraka.

A legújabb, Dionysus címre keresztelt albumukat azok a régi múltra visszatekintő európai tavaszi és őszi fesztiválok ihlették, melyek Dionüszosszal kapcsolatosak. A Dead Can Dance legújabb lemeze előtérbe helyezi azokat a rítusokat és rituálékat, melyeket a görög istennek tulajdonítanak. A lemez 7 mozzanata Dionüszosz mítoszának és kultuszának 7 különböző arcát mutatja be. A Dionüszosz zenei formája egy oratórium, melynek spirituális és világi részei is vannak:


  • 1. rész: Tenger hozta

  • 2. rész: Az elmék felszabadítója

  • 3. rész: A Bacchánsnők tánca

  • 4. rész: A hegy

  • 5. rész: A segélykérés

  • 6. rész: Az erdő

  • 7. rész: A pszichopomoposz (lélekvezető)


A lemez történetének vázát Dionüszosz ihlette, de a borítón egy huichol indián készítette maszk szerepel, mely a törzsnek otthont adó Sierra Madre hegységben Mexikóban készült. A törzs a fonalfestésről, valamint a tárgyak aprólékos gyönggyel való díszítéséről híres. Az álarcot gyógyító és tudatmódosító szent rítusok és rituálék eszközeként használták. A Dead Can Dance legújabb lemeze nem csak az emberiség ünneplése, hanem az emberiség természeti munkájának tisztelete és méltatása is.

https://www.youtube.com/watch?v=mPDLJ1UU2Uk