Több mint tíz éve
, mikor az
ukrán kőszállító uszály
a komárnói hajógyárában bontásra, majd újjáépítésre került,
Czabán György
,
fotós
egy
gyermek kíváncsiságával
és egy
őstehetség könnyű kezével
kattogtatta a gépét, s ment egye közelebb a
munkásokhoz
,
huzalokhoz
,
vasalatokhoz
,
romokhoz
, s bogozta ki a
bálnaszerű testből annak titkait
, múltját, és jelenét, majd
örökítette meg
az új elemek beépülését, miközben érzékenyen játszott a teret behálózó elemek ritmusával, tömegével, súlyarányaival.
Kevés fotósról, csak tényleg a legjobbakról mondható el, hogy nemcsak
sajátos világot
,
látást
képviselnek képeik, hanem egy
különös
,
megfoghatatlan életérzést
is sugallnak. Nos,
Czabán György
egészen biztosan ezek közé tartozik, mert képei nemcsak hogy
izgalmasak
, hanem egy
teljesen új érzelmi ablakot
nyitnak a világra.
Most, hogy az
A38
már másodszor is kikötött a budai rakpartnál, és újabb dekádba kezdettnem tudná jobban feleveníteni az
elmúlt 10 évet
, mint Czabán A38 ihlette fotóival.
