Mi nem tetszett és miért nem tetszett elődeinknek az 1873 és 1914 között fokozatosan világvárossá váló Budapest?
Hogyan lett kánikula idején a főváros „csöndes, kihalt mezővároska”, „tűzkatlan” vagy éppen „kietlen afrikai sivatag” az itt élők szerint? Mit tanácsoltak, hova (ne) menjünk nyaralni? Vagy, ellenkezőleg, a kibírhatatlan hőség ellenére miért érdemes mégis Budapesten maradni?
Ilyen és hasonló kérdések nyomába eredhetünk a július 13-ai tematikus antivárosnéző sétán, miközben azt is megtudhatjuk, hogy hogyan írtak az egykori írók, kritikusok és elégedetlenkedők – gyengéd iróniával, maró gúnnyal vagy épp keserű humorral – a változásokról és a város új építészeti látványosságairól.
