Bartók Béla Amerikában írt nagyzenekari műve, a Concerto tartalmában és formájában elválaszthatatlan attól az élethelyzettől, lelkiállapottól, amelyben szerzője 1943-ban, a mű megírása előtt volt: állandó betegsége, honvágya, aggódása hazája és Európa sorsáért.
Három évig nem komponál. Majd jön a felkérés egy nagyzenekari mű megírására, amely éppen a kórházban éri. A születendő zenébe minden lázálmát, fájdalmát, keserűségét, ugyanakkor – éppen a mű hozta fellángolása kapcsán – minden életszeretetét és optimizmusát is beleírja. A Concerto zenéje által inspirált táncelőadás a zeneszerző személyét színpadi szereplőként idézi meg, de feltűnnek más, Bartók-művekből ismert alakok is, a Kékszakállú, a Mandarin és a Fából faragott királyfi. Az est karmestere, Nánási Henrik a hangverseny első részében a bartóki életmű meghatározó darabját vezényli: a Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára című kompozíció a 20. századi zene kimagasló remeke.
Nánási Henrik, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a Szegedi Kortárs Balett előadása.
